walden

[Eredetiben: 2015. február 7-én. Kisebb kiegészítésekkel és pontosításokkal itt.]

Elég hosszan maradtam el a levelezés követésével, de most vissza szeretnék térni alapkérdésekhez. Egymásból következő feltételezéseimet adom közre, ezért érvelésem természetesen támadható (sőt: támadandó), de sajnos nem ismerek ezekre vonatkozó vizsgálatokat és attól tartok, nem is végezhetők, vagy elérhetetlenül nehezen.

Viszont ezeket az érveket látom józannak és megfontolandónak.

Esszé lesz és hosszú, bocsássanak meg.

***

Onnan indulunk, hogy nincs mért adatunk az összfatermésről (az FNM visszatérő felvételekben hiányos az egyedek nyomonkövetése), továbbá a gyérítettségi állapot nem megítélhető a méréseinkben, ezért a magassági növekedésmenetet leíró farkasfog-görbéből nagyjából véletlenszerűen ismerünk meg pontokat, és a hamis idősorokkal egy átlagos lefutást sikerül leírnunk.

1. A készülő helyi fatermési táblák (HFTT) tehát nem a fatermési táblák klasszikus megközelítése szerint, a biológiai felsőmagasságot megközelítő, 100%-os sűrűségű vagy közel 100%-os sűrűségű állományokból fogjuk modellezni, hanem átlagos állományokból. A 70%-os záródás-limit, ami feletti FNM-pontok a kiindulási adatok közé kerülnek, szintén nem olyan magas. A HFTT kor-magasság görbéinek lefutása tehát az átlagmagasságot írja majd le, vagy inkább azt, mint a felsőmagasságot. A felsőmagasságot a szokásos alsó gyérítések nem nagyon befolyásolják, ellenben az átlagmagasságra nagy hatással vannak.

2. Az összfatermést és a növedéket az FNM-felvételekhez képest 30 évvel korábbi fahasználati rezsimek uralkodása alatt gyűjtött adatokból (ERTI kísérleti parcellák) vesszük át, mely fahasználati rezsimek egészen bizonyosan eltértek a maiaktól. De legalább van érv (feltételezés) arra nézve, hogy a fatermési tábláknál alkalmazandó ideálisan 100%-ot megközelítő sűrűségű állományok összfatermése esetében ez nem olyan nagy baj. Ti. hogy ha az állományok növekedési potenciálja nem változott, vagy nem nagyon, akkor a kor-magasság pontokhoz rendelt összfatermés adatai átvehetők.

3. Az erdőkezelési rezsimeknek nagy a helyi változatossága, tudományból, szokásokból és gyakorlatokból állnak, és változnak időben is. A rendszerváltás előtt sokkal sarkosabb volt: sűrűbb és rendszeresebb visszatérések, erősebb igazgatási kontroll, az erdő alja kitakarítva. Ma viszont kevésbé gazdálkodnak tudományos megalapozottságú erdőnevelési modellek alapján, hanem az igazgatási korlátokat többé-kevésbé betartva, de elsősorban profit-vezérelten, és sokkal változatosabban. Ez a két dolog nyilván fokozatosan folyt át egymásba, de ha határt kell húzni, hát az kb. a kárpótlás lezajlásának vége lesz, amikor a tulajdonosi szerkezet és a gazdasági szabályzók végérvényesen megváltoztak és a gyakorló szakma mindezt megértette és megszokta. A kárpótlási folyamat nagyjából a kétezres évek elején ért véget. Az FNM-felvételek 3 ciklusának 15 éve 1993-2007 közé esett, és ha a fentiek igazak, akkor az FNM-felvételek egy egy elég átmeneti periódusba estek.

A fenti három gondolat következménye, hogy az új táblák (HFTT) csak a helyi eltéréseket (lokalizáció, a fatermőképesség különbségei és a növekedésmenetek lefutásának eltérései) írják le, illetve a változatlannak tekintett összfatermésen belül a megváltozott erdőkezelési rezsim hatását, azaz hogy jelenleg valószínűleg több a mellékállomány az erdőkben, mint régebben volt (erre közvetett bizonyíték a több holtfa). Ezekben hoznak újat a készülő táblák a régiekhez képest. És csak ezekben.

(Gyakorlatilag pedig jobb eszközeink vannak és ismerjük eleink tapasztalatait, ezért sikerülhet jobb táblákat csinálni, ha el nem rontjuk. De ez az utóbbi két szempontnak nincs elvi jelentősége.)

Zárójelben: a mért magasságok fel-le mozgását a farkasfog-görbén főleg a gyérítési állapot befolyásolja (plusz haváriák és gyorsan változó termőhelyi tényezők, a kérdést kimerítően tárgyaltuk), és ez erős szórást ad a magassági növekedésmenet levezetni szándékozott, átlagos, monoton és folytonos görbéje körül.
Ez az érdekes: hogy ez itt most nem igazi a szórás, hanem csak olyan, mintha egy valóban monoton és folytonos függvényt akarnánk kimérni, és ezt a méréseink nagy szórással mutatnák meg (rajzolnák ki). Holott valójában pont fordítva van: a valódi görbe nem monoton és nem folytonos, hanem ugrál, és mi ebből egy nem létező folytonos és monoton görbét fogunk eredményül levezetni. Kicsit skizofrén, a feje tetejére állított logika. Én ezen a fogalmi visszájára fordításon keresztül beszélek az FNM-felvételek három ciklusának egymástól való függetlenségről, mert az eredménynek szánt folytonos és monoton görbe szempontjából a fel-le ugráló mintapontok valami ilyesmit jelentenek. Ez a fogalom-használat tulajdonképpen mélységesen tudománytalan. De szerintem gyakorlatilag a függetlenséggel egyenértékű, vagy ahhoz közeli a hatás.
Zárójel vége.

Amire ki akarok lyukadni tehát (tétel): szerintem minél rövidebb a vizsgált periódus (= a növekedésmenetek megragadására felállított hamis idősort az FNM-felvételek egyetlen ciklusából vezetjük le), annál kevésbé mondható el, hogy hosszútávon meghatározó összefüggéseket és erdőkezelési rezsimeket modellezünk le belőle kiindulva. Az új táblákat az elkövetkező 20-30 évben akarjuk használni, és nem jó, ha azt rövid idő alatt gyűjtött tapasztalatokra alapozzuk.

15 év erdőkezelésére vonatkozó adatunk van, szerintem bűn ezt nem felhasználni.

Ezt felfogva döntés kérdése, hogy megpróbáljuk-e megragadni 15 év folyamatait, az ott uralkodó erdőkezelési rezsim eredőjét. Ennek velejárója, hogy nem annyira jó regressziós illesztéseket kapunk, bár várhatóan kisebb random hibákkal (mert az elemszám nő, és a nagyobb elemszámok csökkentik a random hibát).

De legyen, még súlyozhatjuk is az egyes FNM-pontok adatait aszerint, hogy van-e róluk adat mindhárom ciklusban vagy nem. Véleményem szerint a súlyozás cheat, mert az erdőállomány 15 éves állapotához és kezeléséhez, melyet le kívánunk írni, az is hozzátartozik, hogy egyes mérési pontokon megszűnik a faállomány: azért, mert véghasználat volt ott. De ha valakiben belső kielégülést okoz a súlyozás, mondom, legyen. Az FNM-mintapontok 92%-át mindhárom ciklusban felvették, a súlyozás nem ronthatja el nagyon az eredményeket.

A másik opció, hogy szűk időbeli kiterjedtségű adathalmazt választunk, egy FNM-ciklust, tehát az erdőállomány rövidebb ideig tapasztalt állapotát (= 5 éves periódusát) modellezzük le élesen, jobb illesztési paraméterekkel, szűkebb eloszlásokkal, és ennek a szűkebb halmaznak a tapasztalatait használjuk-e majd 20-30 évig az erdőleírásban.

Azt is mondhatjuk, hogy az előttünk álló 20-30 év erdőkezelése, a készülő fatermési táblák tervezett felhasználási periódusa az FNM legutosó ciklusára fog hasonlítani, és abból vezetjük le a fatermési táblákat. Vagy arra fog a legjobban. (Ekkor a mintavételi szempontból legjobb harmadot választjuk, ami egy járulékos előny.)

De minden ilyesmi nagyon bizonytalan feltételezés. Fogalmunk sincs, hogy a következő 20-30 év a múlt melyik pillanatának milyen erdőkezelési eredményére fog hasonlítani. Főleg egy közeles klímaváltozási szcenárióra gondolva, ami mindent boríthat.

Szóval inkább a célról szól ez is.

Én azért tartom jobbnak az FNM teljes 15 évének felhasználását:
mert szerintem jobban szolgálja a fatermési táblák célját, és beépíti az adatokban elérhető legtöbb tapasztalatot;

• mert bár nagyvonalúbb, de biztonságosabban használható táblákat ad a következő ismeretlen időszakra;
• mert mégis koherensebb elveken nyugvó rendszert kapunk: leíró (nem normatív) fatermési táblákat, amik az FNM 15 évének erdőnevelési rezsimjéből indulnak ki;
• mert szerintem azt kell mérlegelni, hogy leíró jellegű, átlagos növekedésmeneteket adó fatermési táblát készítünk-e, vagy jobb regressziós paramétereket akarunk.

Szerintem az alapadataink természetének az előbbi felel meg jobban. Kétségtelenül kompromisszum, sok szempontból az, de van ok feltételezni, hogy jobban használható eredményre vezet.

A Dr. Somogyi által bemutatott modellezés számszerű, módszeres (a módszerbe bele kellene menni, lenne rajta fogás), de nem érinti a döntési helyzet valódi kérdéseit, nem arról szól, amit mérlegelni kell. Elismerésre méltó azonban, hogy mérlegelhetővé teszi a következményeket, egyfajta szempontból beárazza a döntést, mert bemutatja a statisztika paraméterek várható alakulását. A minősítései azonban önkényesek. Szerintem az, amit Dr. Somogyi torzításnak interpretál [ti. hogy az FNM három ciklusának felhasználása torzítást jelent egy ciklus felhasználásához képest], az maga az eredmény része, a változatosság, amit meg szeretnénk ragadni.

A magyar erdészeti gyakorlatban a fakészlet-meghatározás nagyon sokáig a nettó fakészlet készletezését jelentette: a rakodón leköbözték a felkészített választékokat, a rönköt és a tűzifát, és ezeket a számokat számolták vissza táblázatok segítségével bruttó fakészletbe. (Bruttó = az erdőben, lábon álló állomány teljes fakészlete, a vágáslap felett. A bruttóban az a faanyag is benne foglaltatik, ami a kitermelés után vékony ágak, kéreg, az eselék és a fűrészpor formájában a vágástéren marad, azaz az apadék. Később - 1986-ban - Solymos Rezső publikálta az erdészeti igazgatásban használatos bruttósító táblázatokat.)

Az Adattár bruttó fakészletet tart nyilván. Ennek elsősorban az a rendszerelméleti megfontolás volt az alapja, hogy így lehet megragadni a faállományok hozamainak teljes potenciálját, így lehet levezetni az erdészet és fafeldolgozás teljes anyagáramának (mai szóval: termékpályája) összefüggéseit, mérleg-egyenleteit. Ennek első lépcsője, hogy: bruttó = apadék + nettó.

A bruttó fakészlet nyilvántartását a '60-as évek végén vezették be. A magyar fatermési táblák ekkortól tartalmaznak bruttó fakészletet.

A bruttó fakészletek meghatározásának folyamata tanulmányaim szerint az volt, hogy a Sopp László vezette munkacsoport emberfeletti munkával és nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló módon megmért rengeteg faegyedet feldarabolva, vékonyfával-ágakkal-levelekkel együtt hordókba merítve (az Erdőrendezés Tanszéken mutatták a pincét, hogy ott), és meghatározták az egyes darabok fakészletét (a térfogatot). Jelentősebb fafajok esetén több ezer törzset mértek meg. A fenyőket könnyű volt tűlevéllel együtt megmeríteni, de a lombosoknál azért nem minden érte el a vizet, levelek hullottak, kicsi ágak vesztek el a szállítási folyamatban - a lombosoknál, gondolom, törekedtek a teljességre.

Kitérő.
Ilyenkor szoktuk azt mondani: heuréka!
Vagy elgondolkodunk a vízbe merítés szakrális aspektusain.

Ezeket az eredményeket táblázatba foglalták, a megmerített darabok térfogatait kiegyenlítették átlagos méretű faegyedekre érvényes térfogattá, és ezekből a táblázatokból lehet mellmagassági átmérő (d1,3) és magasság (h) alapján egyesfákra vonatkozó fatérfogatot (m3-t) kikeresni. Ezek a fatérfogat-táblázatok voltak az alapjai Király László prof képletének: a Király-képlet a Sopp-féle táblázatok függvényesített formája. (A Király-képletből 3 generáció létezik, a másodikat és a harmadikat Veperdi Gábor dolgozta ki és publikálta, javítgatva a paraméterezésen.) A Király-képlettel, vagy a Sopp-féle táblázatokkal számoljuk a mai napig az egyesfák fakészletét. Ez az egész magyar faterméstan alfája.

A faállományokra vonatkozó fatermési táblák pedig a fél- és negyedhektáros ERTI-mintaterületek (hosszútávú kísérleti parcellák, tartamkísérletek) teljes (egyesfánkénti) felmérésével készültek. (Hatalmas intézmény volt ekkor az ERTI, óriási létszámmal, az aranykorban volt erre kapacitás.) Az egyesfák fakészletének meghatározását a Sopp-féle táblázatok felhasználásával végezték. Tehát a fatermési táblák is tartalmazzák a vékonyfát, az ágak (és a levelek) biomasszáját. Hát így.

Király László és Mészáros Károly: Konvergens prognózisok szerepe az erdőgazdasági stratégiák tervezésében című dolgozata az Erdészeti és Faipari Tudományos Közleményekben jelent meg (1994-95, p137). Ez volt az Egyetem hivatalos periodikája.

Hiánypótlásul teszem elérhetővé itt, a szerzői vagy kiadói jogokkal mit se törődve. Bár nem hiszem, hogy bárkinek rosszul esne, hogy a magyar erdészeti tudományok kb. egyetlen valódi zsenijének munkáját, a magyar erdészeti szakirodalom egyik legnagyobb koncepcióját laudálom.

Kerestem, de nem találtam meg sehol máshol a neten, hát legyen meg. Letölthető innen.

Király prof és kortársai is görgetős modelleket csináltak, de nem részlet- vagy fafajsor-szinten, hanem korosztálytáblákból kiindulva. A módszerek a korban divatos (ma már gyakorlatilag kihalt) [bár vannak jelek arra nézve is, hogy feltámad] lineáris programozási eljárások (aka operációkutatás): optimális jövőkép előállítása szimplex algoritmussal, jövőképhez közelítő prognózis kvadratikus optimumszámítással, erdőállomány-szimuláció vektorinterpolációs hozamterület meghatározással.

A kvadratikus programozás annyit tesz: a legkisebb négyzetek elve. Több célfüggvényt oldanak meg: minél kisebb hozamingadozás, minél optimálisabb (legyen szép lefutású) vágáskoreloszlás, mennél gyorsabb konvergencia.

Elég sokszor olvastam már ezt a cikket, híres cikk.
Ez egy nagy koncept-cikk.
A homokba rajzol ez a férfi, mint az ókori görögök a tengerparton, és kitalálta a világot fejben. Ilyen nekem ő.

Egyáltalán, elhelyezni a mai munkánkat ebben a környezetben, ebben a szakmai örökségben, ezen a thread-en - ez magában 4-5 dia lenne. [Utólag rájöttem, hogy 15-20.]

A prognóziskészítés a mai napig annyit jelent, hogy el kell olvasni ezt a cikket, mondatonként, mondatról mondatra komolyan kell venni és megoldásokat adni a felvetéseire. Örömmel jelentem, hogy a felvetések 60-70%-ára már van megoldásom. 2006 óta dolgozok rajta, szívesen.

A "belső fák" meghatározása.

A kérdés az egyes fákhoz tartozó növőtér számításának problémája miatt merült fel. A szisztematikus erdőleltárakban mintaterületeket vesznek fel (megmérik a fák átmérőjét, magasságát,  (x,y) pozícióját és egyéb paramétereit), de a mintaterületek nem túl nagyok, és véges számú faegyedet tartalmaznak. Azon a fák esetében, amiket a mintaterületen belül nem vesznek teljesen körbe a kollégáik, nem lehet korrekt módon növőteret számolni. Azon az egyedeket, melyek növőterét a mintaterületen felvett egyedek teljesen lehatárolják, nevezem "belső" fáknak (a továbbiakban idézőjel nélkül, modoros blikkfang ez a macskaköröm).

Egy fa növőterének számítására sok módszert mutat be a szakirodalom; én egy raszteres megoldást használok, amikor a plot (mintaterület) fel van osztva megfelelően kis méretű négyzetekre (0,3×0,3m vagy 0,1×0,1m oldalhosszal) és minden egyes raszterről el kell dönteni, hogy melyik fához tartozik, azaz hogy melyik fához van a legközelebb. Ez a módszer a plot teljes területét felosztja a fák között, de nagyon könnyű továbbfejleszteni valamilyen súlyozással (pl. körlap szerint) vagy valamilyen gravitációs függvénnyel, ami a pixel és a fa távolságának függvényében (általában négyzetes függvényében) gyengíti a pixel és fa összetartozását.

Szóval egy FNM vagy EVH plot esetében azt lehet tudni, hogy a középponttól legtávolabbi ismert fa sugarán (Rmax) belül több fa nincs, de ezen a sugáron túl már bárhol állhatnak további fák. Szélsőséges, bár nem realisztikus esetben ezen a sugáron mindenhol állhatnak további fák. Egy pixel tehát akkor tartozik biztosan az ismert faegyedekhez, ha bármelyik fához közelebb van, mint az Rmax sugarú körhöz. Továbbá, ha egy faegyed növőteréhez tartozik olyan raszter, ami közelebb van az Rmax sugarú körhöz, mint magához a faegyedhez, akkor az a fa már nem biztos, hogy belső. A tuti belső fák olyan egyedek, amelyek növőterét csak más ismert faegyedek határolják le, és a raszternek nincs köze az Rmax sugarú körhöz.

Az ábrán a belső fákat teli kör, a nem belső fákat üres kör jelöli. A fekete és fehér színeknek nincs jelentősége, csak a kontraszt miatt használtam két színt. A növőtereket lehatároló fehér terület, ami ilyen gumós krumpliszerűvé alakítja az ábrát, az Rmax gyűrűhöz közelebb eső rasztereket mutatja.

Vegyük észre [nagyon professzorosan fogalmazok ma, bocs], hogy a metrika (az a mód, ahogy a raszter és a fa távolságát függvényesítjük, itt a sima távolságfüggvény, vagy a megelőlegezett súlyozás a körlappal, vagy a gravitációs függvény) befolyásolhatja a gyűrűhöz tartozó raszterek számát is, és így a belső fákat is.

Az akácról mélyen hallgatok a nyilvánosság előtt, szégyen. (Szóval ha az EP-választások után is téma lesz még, majd megírom.)

Az országos tűzifa-kitermelés kb. 33-41 PJ fűtőértékű évente (2008-2012 közötti adatok alapján, az átlag 38 PJ). Ugyanez ktoe-ban 800-900 közötti értéket ad.

Alapadatok: tűzifa nettó kitermelés fafajonként.

Konverziók:

• 1kg légszáraz tűzifa fűtőértéke kb. 15MJ, mely annak ellenére, hogy fafajonkénti átlag, nem rossz közelítés, mert a tűzifa fűtőértékének nincs nagy szórása;
• Sűrűségek tekintetében a forrás: Szabó Dénes: Faipari kézikönyv, 1965.

Felülbecslés abból a szempontból, hogy a tűzifa, főleg az erőművi felhasználásban, nem feltétlenül szárazon kerül elégetésre, hanem gyakorlatilag a vágástérről egyből a kazánba viszik.

Nagyságrendekkel tisztában lenni, az nagyon fontos. Az ország éves primer energiahordozó felhasználása 1040-1220 PJ között mozgott 2008-2012 között, tehát a tűzifa-termelés a haza primer energiafogyasztás 3,0-3,7%-át fedezi.

Az alábbi részleteket a NÉS-2 véleményezéshez írt anyagból emeltem ki. Azt szerintem még senki sem tudja, mi lesz 30-50-100 év múlva, de ha bejön, ezek a gondolatok lesznek az erdészeti gondolkodás paradigmái.

A szöveg szó szerinti átvételeket tartalmaz az Erdészeti Tudományos Intézet és a Nyugat-magyarországi Egyetem közös projektjének („Erdőalak”) 2010. július 14-re dátumozott zárójelentéséből (NKFP6-00047/2005, szerzők: Mátyás Csaba, Führer Ernő, Marosi György, Bondor Antal), illetve pár mondat valóban az enyém.

A fenti szerzők modelljeire azért szívesen ránéznék, és egy montecarlós bizonytalansági elemzést is meg kellene ejteni a projekciókkal kapcsolatban. Zárójel-zárójel.

***

Az erdőgazdálkodás jövőbeli céljai. A globális változások és azok helyi megjelenése miatt a hagyományos természetvédelmi megközelítések valószínűsíthetően nem, vagy csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatók. Mind a szukcesszió, mind pedig a genetikai folyamatok igen lassúak, szemben a klímaváltozás mai tendenciáival, így bár a természetközeliség, őshonosság fogalmai jól definiáltak, nem elképzelhetetlen ezek átdolgozása, új alapokra történő helyezése. A jelenlegi gazdasági (fatermesztési) és természetvédelmi (őshonossági) szempontokra épülő erdőgazdálkodás ki kell hogy egészüljön a hosszú távú stabilitást biztosító szempontokkal.

A jelenleg rendelkezésünkre álló ismeretanyag szerint a kérédés nem az, hogy a jelenleg megőrzendőnek tekintett biológiai sokféleség és a jelenleg értékesnek tartott fajok fennmaradnak-e az ország területén, hanem hogy egyáltalán az erdőborítottság megmarad-e, illetve az erdészeti klímák várható eltolódása miatt milyen mértékben fog csökkenni illetve átalakulni. A jövőben az erdészeti termőhely-minősítéssel, a fafajmegválasztással és az erdőművelési rendszerek kiválasztásával, továbbá a termelési technológiák korszerűsítésével kapcsolatos minden döntést a klímaváltozással összhangban, a klímaváltozásra való tekintettel, a kockázatcsökkentés célját szem előtt tartva kell meghozni. Az előrejelzések első alkalommal szolgáltatnak olyan konkrét információt, amelyre az erdészeti (és reményeink szerint a természetvédelmi) stratégia módosítása épülhet.

E mellett csak másodlagos fontosságú és talán csak helyi jelentőségű a biodiverzitás védelme, az állat- és növényfajok sokféleségének megőrzése.

A szénmegkötő képesség. Tudomásul kell venni, hogy az erdők szénmegkötő képessége, a megújuló energia-termelés és a faipari felhasználás céljait nem lehet mindhárom szempont szerint maximálisan kielégíteni, mert ezek a célok egymás konkurensei, hiszen ezek a célok az erdők éves növedékének különböző irányú felhasználását, az éves növedék allokációját, valamilyen kompromisszum mentén a növedékkel való gazdálkodást jelentik. A három cél érvényesülésének eredőjeként a jelenlegi szinten az erdők évi 3,0-3,5 millió tonna széndioxidot kötnek meg, évi 35-40 PJ megújuló energiát és 3millió m3 nettó ipari faanyagot szolgáltatnak.

Ökonómia. Az erdőgazdálkodás klímától függő jövedelmezősége az előre látható különböző szcenáriók szerint különbözőképpen változhat. A komplex ökonómiai modellbe vont erdőgazdaságokban a jövedelem-kiesés még enyhe kimenetelű klíma-előrejelzés esetében is számottevő, közepesen erős (1,7°C nyári átlaghőmérséklet-emelkedés) változás esetén a jövedelemkiesés mértéke már olyan nagyságrendű, ami megkérdőjelezi a gazdálkodás rentabilitását is.

Szaporítóanyag-gazdálkodás és fafajpolitika. A hazai erdőművelés teendőire várhatóan a hőmérséklet-emelkedés és csapadékhiány mellet az extrém időjárási események gyakorisága ill. kiszámíthatatlansága lesz a meghatározó. A természetvédelem és a fenntartható erdőgazdálkodás közös érdekében egyrészt támogatni kell a helyi - az esetleges szélsőségesebb termőhelyi viszonyokhoz jól alkalmazkodott és feltehetően továbbra is alkalmazkodó képes - származásokat, másrészt azokon a termőhelyeken, ahol a helyi szaporítóanyag-forrás már nem teszi lehetővé a megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyag megtermelését, ott széles tűrőképességű, szárazságtűrő szaporító-anyagot kell felhasználni. Előtérbe kell helyezni a déli származási körzetekben megtermelt szaporítóanyag felhasználását, még akkor is, ha ez esetleg külföldről származik.

A Kocsányos tölgy a kortárs művészetben. (Városliget, napjaink)

Mostan színes ábrákkal álmodok.

Időközben megtaláltam a cég archívumaiban annak az 1988-as kutatási jelentésnek a dokumentációját, aminek keretében Ifj. Gál János (jelenleg docens az Egyetemen) a régi nomogramokat legutoljára függvényesítette. Ezek szerint a régi nomogramok függvényesítésében 3 item alkotja a szerző munkásságát:

1. TDK-dolgozat (1977): "Matematikai statisztikai módszer fatermési függvények paramétereinek meghatározására";
2. diplomamunka (1980): "Fatermési függvények alkalmazása az üzemtervek számítógépes adatfeldolgozásában";
3. kutatási jelentés (1988): "Fatermési függvények bevezetése az üzemtervek számítógépes adatfeldolgozásába".

A TDK-t nem láttam, de a kutatási jelentésben a diplomamunkához nagyon hasonló függvényalakkal dolgozik (Bachmann), az a különbség, hogy az utóbbiban harmadfokú tagok is vannak, illetve a fatermési osztály jellemzésére egy sima rang helyett (= az fto száma) egy valódi metrikus és folytonos változót használt: a siteindexet (SI, megegyezés szerinti korban elért állomány-átlagmagasság). A harmadfokú tagok érzékenyebbé tették a regressziót, ez az előnye, de egyben hátránya, mert egy kicsit hisztisebbé is (hajlamosabbak instabilitásra, főleg az értelmezési tartomány szélein fodrosodik). (Johann Cruyff, a kiváló holland labdarúgó egyik aranyköpése volt, hogy "minden előnynek megvan a maga hátránya". Bingó.) A siteindexre való átállás igen jó ötlet volt, sok szempontból.

Az a feltételezésem, hogy ebből a három munkából, már csak a tapasztalatok kumulációja miatt is, a harmadik a legjobb megközelítés, és a továbbiakban ezzel foglalkoztam.

A jelenleg a Szolgálatnál alkalmazott fatermési modellre az egyszerűség kedvéért gyakran hivatkozok úgy, hogy "a szalagmátix". Pontosabban a szalagmátrix volt az anyukája, mert szerintem már nem 100%-ig felel meg az informatikai feldolgozás hajnalán, kb. a '70-es években használt adatszerkezetnek, sőt. A jelenleg használt fatermési táblák gyanúm szerint torzítottak, mindenféle praktikus okokból bele-belenyúltak a fatermési táblákba, és már kibogozhatatlan, hogy miért, mit akartak ezekkel a módosításokkal. A rendszernek mindenesetre nem tett jót, az ilyen megoldások általában kezelik a megcélzott problémát, viszont okoznak három másikat.

Munkatársaimmal rögzítettük a Gál-féle függvényesített fatermési táblák 1988-as verziójának paraméterlistáját, hárman, függetlenül, összevetettük és egy elég megbízható paramétertáblát kaptunk. Aztán lekódoltam az egész rendszert, megírtam minden szükséges függvényt az alkalmazásához, úgyhogy már keresztbe-kasba mindent tudok számolni: magasság, ftk, SI bemenő paraméterekkel bármilyen változót; illetve magasságot adott korban és ftk-nál. Eleinte a SI-ftk egyenlet megoldására brute force numerikus közelítéseket használtam, ami tűrhető volt, de döcögős; és a dolgokat az tette kényelmessé igazán, amikor leprogramoztam a harmadfokú egyenlet valós gyökeit megadó Cardano-képletet, azóta fut minden, mint az olajozott istennyila. (A Cardano-képletet a 16-ik században fejlesztették itáliai kereskedők és számolóművészek, grat.)

(Ennek pl. olyan következménye is van, hogy a Veperdi mester által bemutatott, és az elmondása szerint az ERTI-ben a fatermési táblák vezérgörbéihez kvázi szabványként használt hasonló alakú, de ötödfokú egyenleteket csak numerikusan lehetne használni.)

Ifj. Gál a kutatási jelentés 15-ik oldalán táblánként megadja a SI alkalmazhatósági szélső értékeit, melyeken kívül a függvényeket nem szabad engedni. A függvényeket minden alkalmazásban meg kell védeni a hülye paraméterektől. De nincs a dolgozatban információ arról, hogy mi alapján határozták meg ezeket a határokat.

Saját felfedezésem, hogy az ftk-SI átalakító harmadfokú egyenlet miatt a SI-nek minden táblára létezik egy elméleti határa is. Az átalakító egyenletből az alkalmazástól függően mindkét mennyiséget ki kell tudni fejezni, tehát oda-vissza meg kell tudni oldani, s e szerint az SI-ftk harmadfokú egyenletnek az értelmezési tartományon monotonnak is kell lennie, azaz egy darab SI-értékhez egy darab ftk-értéknek kell tartoznia és viszont. Ez a korlát bizonyos táblák és a hozzájuk rendelt paramétersorok esetében elég szűk, több tábla esetében szűkebb, mint a kutatási jelentés 15-ik oldalán megadott határok, továbbá szűkebb, mint az eredeti nomogramokon használt ftk-határok (pl. bükk, nyír, feketefenyő). Az SI elméleti határait később úgy lőttem be, hogy vettem egy olyan pontot az értelmezési tartományon, ami minden táblánál értelmes volt (SI = 20m), és attól jobbra-balra megkerestem a függvény szélsőértékeit.

A következő lépés a függvények jóságának ellenőrzése volt - ezt a laikus, vizuális típusú testvérekre is való tekintettel úgy tűnt a legegyszerűbbnek megoldani, ha megrajzoljuk velük a nomogramokat. Ehhez tájékozni (mérethelyesre hozni) kellett az eredeti beszkennelt nomogram-nyomtatványokat, és az adott, negyedenként 87×130 mm-es keretbe belerajzolni a nívóvonalakat.

Vörös tölgy nomogram, ftk = 6-20 m3/ha/év és kor = 10-120 év tartományon. Ezek pontok, amiket látunk, de az öreg ArcView, ami kéznél volt az ábrázoláshoz, isten kegyelméből ilyen dollárjelekkel jelöli a pont-geometriákat. Rendes CAD-del ezek összeköthetőek rendes vonalakká. És még így is milyen szép a görbesereg. Akár ki is lehetne adni őket. Pl. a VT-nek egészen esztétikus, moarésodó és bugyborékoló vonalai vannak. A megfésült sündisznók esete. A szem más mintát lát a pontokban, mint az eredeti vonalak.

Orbán arról is beszélt, hogy az idén télen is biztosítanak majd a rászorulóknak - zömében állami erdőkből kitermelt - szociális tűzifát a piaci ár alatt, az önkormányzatokon keresztül. Az erre szolgáló költségvetési keretet az idén megkétszerezték: kétmilliárd forint értékű szociális tűzifát fognak szétosztani.

forrás: origo.hu

Az a jelenlegi tűzifaárakkal számolva 100 ezer m3 körüli nagyságrend, azaz nem sok ...főleg, ha beleszámítjuk az ilyenkor felmerülő plusz költségeket, tehát a 2milliárd nem teljes egészében megy az anyagra. Ha a 2milliárd az elsztóláncon, úgymond, megcsappan. Nem olyan sok, hogy valódi hatása legyen az árakra vagy a fapiacra.

A teljes éves tűzifa-termelés 3-4 millió m3 között van, az utóbbi 3-4 évben közelebb a 4-hez. Tehát a kb. 100 ezer m3 a teljes legális forgalom 2-3%-a.

Ha a 2milliárdból csak ártámogatás lesz, akkor végülis bármilyen mennyiség ára befolyásolható a piacon, de arányosan kisebb mértékben.

Az erdőrendezés fejlesztésének keretében az Állami Erdőrendezősések Műszaki Irodája [ÁEMI, az ÁESZ és a jelenlegi NÉBIH EI elődje] évek óta dolgozik olyan egységes szerkezetű és tartalmú faállományadattár kialakításán, amely teljes mértékben alkalmas a gépesített információfeldolgozásra. A most készülő, programozási szinten már felhasználható adatállomány az 1966-1975 években üzemtervezett összes erdő és az erdőhöz tartozó földrészlet adatait tartalmazza. [1975 volt az első év, amikor teljes volt az elektronikus Adattár.]

Ez, az erdőleírási és tervezési lapok lerövidítése alapján "L-lap"-nak nevezett adatállomány sorba rendezett; állandó hosszúságú, 800 jeles [byte] egységeket tartalmazó mágnesszalagon helyezkedik el.

1971. évtől az erdőrendezési apparátus által végzett termőhelyfeltárások adatai, egy az "L-lapos"-hoz csatlakozó "T-lap"-os adatállományban kerülnek folyamatos archiválásra.

A fejlesztés lehetőségei korlátlanok.

(Tóth Miklós, a ÁEMI Számítástechnikai Alosztály csoportvezetője: Az éves fakitermelés leszámolása és a tervaktualizálás, Erdészei Lapok 1975. szeptember. Ekkor találták ki, vagy vezették be az aktualizálást.)

Korlátlanok. Az adat előttünk hever. A háttértárak szalagjai forognak. Az eredményeket leolvassuk. Szép új világ.

Kiemelések és szögletes zárójelek tőlem.

Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőrendezéstani tanszéke felelősséget vállal mind a már átadott kutatási eredményekért és szakértői véleményekért, mind a jelen zárójelentésben foglalt kutatási eredményekért. A feltárt hibákat, hiányosságokat díjmentesen javítja, illetve pótolja.

In: Fatermési táblák és erdőnevelési modellek erdőrendezési alkalmazásának lehetőségei, Zárójelentés kutatás-fejlesztési munkáról, Király at al. Ennek előszavában. Aláírás: Dr. Király László, 1988. november 30.

Így.

Az ötlet az volt, hogy vessük össze a csemetetermelés és -felhasználás adatait. A közgazdaság alapvető mechanizmusai alapján ezeknek valamilyen egyensúlyban kell lenniük. A felhasználás alatt az erdőtelepítések és mesterséges erdőfelújítások elsőkiviteli számait gondoltam felhasználni, hektárban. A termelés a megtermelt csemeték száma, egy- és kétéves összesen, ezer darabban. (Egyébként utóbbihoz mélységeiben nem értek, nem ismerem a termelési adatok módszertanát, de ez az adat van a statisztikában.)

Eredmény: országos szinten elég jó korreláció van első ránézésre. Azaz az elmélet, no lám, működik.

Kérdéseim:

1. Jól látom-e a 2010-2011-es megugrást az idősoron? Ebben a periódusban mintha nagyobb lett volna a termelés, mint várható. Volt-e valóban piaca ennek az árúnak, pl. export, vagy más, az erdészeti igazgatásban nem nyilvántartott felhasználás, vagy ez a túltermelés úgymond rájuk rohadt? Mi az oka a megugrásnak?
2. Gyakorlat-e a megyén kívülről csemetét felhasználni erdősítésekhez? Nyilván a kereskedelem nem áll meg a megyehatáron, de a szállítási távolság, amire még érdemes elvinni ezt a terméket, bizonyára limitált. Ha igen, kb. mekkora ez a távolság?
3. Prognosztizálhatók-e a csemetetermelési adatok, mert az idősor alapján elég jól be lehet lőni, hogy mennyi erdősítés lesz a termelt csemeteszám alapján. Azaz ha lehet tudni, hogy jövőre n db csemetét tudnak előállítani, akkor ez egy felső korlátja az erdősítéseknek is.

Források: OSAP 1254 és 1256 (és elődje, mert korábban ez a statisztika nem volt az OSAP része), utóbbi a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Felügyeleti Osztály gondozásában.

Kapitány a naplónak: ilyen vizsgálatokat kellene végezni. Sose lesz rá időm, sose basszus. Todo-list, bakancslista, wishlist.

1. ÉÉM: Az erdőtervek vegyes átvezetésének (több felvételi év összecsúszó anyagai) hatása (növedékre, fakészletre).
2. Prognózis: FAWS-vizsgálatok. Tényleg azokon a helyeken nem termelnek ki, ahol az elmélet feltételezi? Mi jellemző a feltűnően túltartott (vágásérettségi mutató) állományokra? Mekkora területről van szó? Külön hozamosztály.
3. Prognózis: hogy néz ki az előretolódás az Adattárban? Főleg a fiatal állományok alulreprezentáltsága nem teszi-e lehetetlenné egy görgetős modell alkalmazását? Területben levezethető-e egy hihető előretolódás?
4. Prognózis: koreltolódás fiatal állományoknál a tervezéskor. Amikor a többszöri pótlások, elkésett elsőkivitel miatt az állományra kisebb kort ír le a tervező, mint a kötelezettség kezdetéből levezethető.
5. Prognózis: a szétzilált, szétlapított, agyonrágott első korosztályokból mikor lesz normális fto-eloszlású sokaság? (Az fto-szerinti kor-magasság szórásképeknek az elején mindnek egy kis talp van, abba kapaszkodik a görbe, mert az istennek sem nőnek. Vagy nem aktualizálják őket.) Munkanéven: amikor az állományok maturálnak.
6. Prognózis: Befejezett erdősítések leírásának megváltozása a tervezéskor: amikor a támogatási szemléletű állományleírás helyett a tervezői érvényesül. Megváltozó főfafaj, elegyarányok, fto. Igazából ezt kell tudni hosszútávra, a felújítási mátrixban ugyanis a befejezéskori célállományok vannak.
7. ÉÉM körlapra, mint az elméletben legstabilabban mért faterméstani paraméterre.
8. NDVI-vizsgálatok: a tenyészidőszaki NDVI-összeg számítása. Összefüggésbe hozható-e abundanciával, növedékkel? Homogén, 100%-os záródású mintaterületeket szeretnék vizsgálni.
9. Landsat-felvételek: erdőterület (fás vegetációval borított terület, az Adattában leírtakon kívül is) meghatározása historikusan (kb. 1980-tól), annak területi megoszlása, állományszerkezeti jellemzői (területosztályozással).
10. ÉÉM: befejezni az ESZIR vs. FNM vizsgálatot, az élőfakészlet és a növedék torzításának leírása korosztálytábla-szerkezetben (fafaj-kor pivot), esetleg függvényesíteni is. Mert a jelenlegi MC-s bizonytalansági elemzés sajnos komoly korlátokkal küzd (szűk az érvényességi tartománya, nem írja le a magasságmérés torzítását).
11. ÉÉM: megpróbálni megbecsülni az erdőtervezői magasságmérések torzítását az FNM-ből, a plot-részlet összerendelése alapján. Nem korrekt, de országos léptékben hátha ad valamit. Nincs jobb ötletem.
12. ÜHG: AR-terület leválogatásának módosítása a térinformatikai elemzés alapján. Mi lett az 1990 óta telepített erdőkkel, mi történik velük tervezéskor és miért nem találom meg őket a leíró (nem tér-) adatok alapján?
13. ÜHG: megcsinálni végre a talajszén-becslést a T-lapos adatok felhasználásával, hamis idősorokkal. Olyan régen van forgalomba a 2005-ös Führer-Mátyás-féle publikáció, és mindenki csak arra a nagyon bizonytalan 63%-ra hivatkozik. [2013.11.06.]
14. FNM: az első 3 ciklus n számú egyedből álló mintaköreiben a vonatkozási terület mindig a legtávolabbi fa távolságával, mint sugárral számolt kör területe volt, korrigálva Fadgyas Kálmán képlete szerint. Mi van, ha eggyel, kettővel stb. kevesebb fát számítunk ebbe bele? Torzít-e a hektáronkénti körlapon? Az országos élőfakészlet így skálázva mutat-e valamit, konkrétan konvergál-e valamihez? Mert ha igen, az az országos élőfakészlet.
15. ÜHG: L-FL területek várható alakulása. Ha elkezd csökkenni, kiürülni, akkor a talajra, holtfára, avarra adott érv, hogy itt mindenképpen felhalmozódás van, már nem lesz érvényes, és modellezni kell.
16. Elolvasni, átrágni és értelmezni Halász Aladár: A magyar erdészet 70 éve számokban (FM Erdőrendezési szolgálat, 1994) c. munkáját.
17. FNM: ciklusonként az alászorult (kis méretű) egyedek száma. A gyanú az, hogy az első ciklusban, hasonlóan a tervezői leíráshoz, ki.kimaradtak.
18. Prognózis: fatermési táblánkénti és fatermési osztályonkénti kor-magasság görbék modellezése (reengineering az Adattár valamelyik állapotából; a fatermési táblák fto-kénti vezérgörbéi helyett).
19. Prognózis: a folyónövedék korrigálása az elméleti vs. gyakorlati átlagnövedék (ftk) alapján. [2013.11.06.]
20. Ellenőrizni azt az állítást (Somogyi), hogy az erdők növekedése felgyorsult. Elég gyanús. [2013.11.06.]
21. ÉÉM: meghatározni az FNM alapján a fatermési táblánként az országos kor-magasság szórásmezőt, és megjeleníteni ennek térbeli eloszlását (Solymos R. szerint nagy általánosságban nyugatról kelet felé haladva szűkül.) Érdekes téma volt ez a szórásmező-kérdés: Király is tárgyalja pár mondatban a kandidátusi értekezésében (innen vettem a Solymos-féle állítást).
    Az FNM alapján levezetett szórásmezőket összehasonlítani a nomogramokkal illetve a szalagmátrix szórásmezejével. A jelenleg alkalmazott fatermési modellben a szórásmező keskenyebb, mint a nomogramban, és a nomogram is eleve levágja a 36 méternél magasabb tartományt. [2013.12.13.]
22. ÉÉM: tesztelni a növedékesítés hatását nem változó (azonos erdőrészletben levő, fahasználattal nem érintett), 2005-ben átvezetett tervezésű fafajsorokon, amiknek megvan mind a két állapota. Hogy mozgott a kor-magasság szórásmezőben (magassági növedékesítés)? A fakészlet változása hogyan rajzolható vissza a kor-magasság szórásmezőbe? Azaz az ftk-vonalakon szalad-e a modell? [2014.03.07]
23. ÉÉM: FNM 2. és 3. ciklusából származó valós növekedési adatok illeszkednek-e a nomogram ftk-görbéire? [2014.04.02.]
24. Tamagocsi. Egyes fán alapuló szimulációs modellek. Meg lehetne nézni, hogy az FNM-mintákban (polárkoordinátákkal) milyen összefüggés van a szociális helyzet (bármilyen mércével: Kraft-osztály, körlap, fakészlet stb.) és a fára jutó terület (korona-vetület) között. Az olyan egyedek, amiket minden oldalról lehatárol egy másik fa, vizsgálhatók.
25. ÉÉM: azonos fafajú, eredetű, korú, átlagmagasságú állományokban milyen szórása van az FNM-es felvételek szerint a fakészletnek? (Adattári próbakörös és teljes felvételű adatokon volt ilyen vizsgálat: 20-35% SD.) Tehát a fatermési táblák milyen természetben meglévő szórást homogenizálnak? [2014.09.03]
26. ÉÉM: erdőtervi átvezetések végül is mennyi növedéket tartalmaznak a felborult időrendű tervezés és átvezetéseik miatt? Ettől fluktuál az élőfakészlet? Átlagos korok a beszúrt és törölt állományokban. [2013.09.03]
27. ÉÉM: a részsűrűség meghatározásánál vannak olyan algoritmusok, amik a részlet szintjén korlátozzák az egyes fafajsorok rsg-jét (a szint összes záródása vagy összes részsűrűsége alapján). Ezeket mikor vezették be? Ezek nélkül végigszámolva az 1996 előtti és utáni állományokat, mi jön ki? Lásd S. trombitája. A szisztematikus leltárban semmi ilyesmi nincs. [2014.09.27]
28. Prognózis: vizsgálni az ftk-eloszlás változását. Ez alapján meg lehetne mondani, hogy pl. a fatermési táblák alapjául szolgáló periódus (1993-2007) mennyire hasonlít ahhoz a korszakhoz, amiben a fatermési táblákat használni fogjuk. Lásd a vonatkozó esszét. [2015.02.07]
29. FNM: megnézni, hogy a mintakörök (3-as felvételi mód) egy fára eső átlagos területe (futóátlag) hogyan telítődik a fák számának emelkedésével, állományszerkezeti jellemzők (főleg kor, fafaj, körlap, körlap-alapú sűrűség, ftk, záródás) függvényében a telítődési görbe milyen mintakör-méretnél stabilizálódok (éri el a határértékét), azaz mekkora köröket kell felvenni. [2015.05.19]
30. FNM: 1D-tesszalláció (minden fához fix gyűrűterület tartozik), MC-alapú (random fákat hozzáadva a plothoz, amíg), végül fix területre (többre: 500, 1000 nm) számított m3/ha plotonként. Ez talán kiegyenlítettebb, a felvételi szabályok lazasága miatt torzult állományszerkezettől mentes. [2016.01.17]
31. FNM: gyűrűterületek és voronoi-növőterek összefüggése, korrelációja belső fákra. [2016.01.17]
32. TCD aggregáció 100×100-as rácsra. [2016.01.17]
33. Hogyan kellene vizsgálni a fafajsor-fogalom és a fatermési táblák teljesítőképességét, konkrétan térbeli skálázhatóságot, a fafajsor-fogalomra épülő faterméstani módszerek (fakészlet- és növedék becslése) viselkedését a kis területeken, az egyesfa méretéhez tartóan kicsi, 50-20-10 m2-hez közeli tartományokban? (Alkalmazások: szálalás leírása, távérzékelési adatgyűjtésekre épülő erdőleltár-modellek.) [2017.03.24]
34. Prognózis (nagyon aktuálisan és listaszerűen): nevelési mátrix levezetése, az előhasználatok és a természetes folyamatok szétválasztása; választéktervezés és nettósítás beépítése (legalább véghasználatokban); az Adattáron kívüli állományok modellezése; a szálalás beépítése; az új 50mrd-os erdőtelepítési kilátások beépítése; egyéb szcenáriók kidolgozása. [2017.09.24]
35. Az ex-FÖMI légifénykép-alapú magassági modelljeinek tesztelése faállományok magasságának meghatározásának céljából. Torzítás és részleten belüli változatosság leírása. [2017.09.24]

Henry David Thoreau (1817-1862), az amerikai Massachusetts állam polgára, a múlt század negyvenes éveiben úgy érezte, hogy nem bírja tovább elviselni azt az életet, amelyet polgártársai folytatnak körülötte.

(Idézet a Walden 1969-es magyar kiadásának fülszövegéből.)

Thoreau, a szégyenlős szatír, körülbelül, mint Süsü, a sárkány.

Szerette a széles margókat, mondta róla Richard Drinnon (a wikin olvastam). Értsd: homályban hagyni és szerteágazó lehetőségeket hagyni a kommentárok előtt.

Hatalmas orra volt. Ronda volt, mint a bűn, ám becsületes és jóravaló módon ronda, és ez értékesebbé tette, mint a szépség - ezt Nathaniel Hawthorne mondta. Körszakállat viselt sokáig, és váltig ragaszkodott hozzá, hogy ezt a nők vonzónak találják.

Még egy imádnivaló motívum: visszautasította a harvardi diplomáját: "Let every sheep keep its own skin", utalva arra, hogy a diplomákat birkabőr pergamenre nyomták akkoriban. Ez olyasmi, mint amit mostanában a városi biciklisták szoktak kiírni a vázra, hogy "még egy autóval kevesebb".

Az itt felhasznált adatok mindig publikusak, azaz bárki számára hozzáférhető, nyilvános forrásokból származnak. A következtetések és a tárgyismeret az enyém.

Ha előfordul mégis, hogy nem publikus adatokat közlök, akkor ez egyrészt jogi problémákat jelent nekem, és ezeket külön jelölöm, vagy ha elmulasztanám, akkor szégyeljem magamat és köszönöm az erre irányuló figyelmeztetést. De nem szándékozom nem publikus adatokat használni, mert a cél elsősorban ismeret-terjesztés, a vélekedések helyettesítése tényekkel (kimeríthetetlen lehetőség).

***

A források tételesen:

Az Országos Adatgyűjtési Program (OSAP) keretében gyűjtött adatok. Az adatgazda a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság.

• 1254 - "Beszámoló az erdősítésekről és fakitermelésekről" címmel, amit a szakmán belül általában "a Mérleg" néven emlegetnek. A többitől különbözik abban is, hogy nem a gazdálkodó szervezetek és piaci szereplők kérdőíves megkeresésével készül, hanem az Országos Erdőállomány Adattár - ami egy nagy, összetett, kataszteri elven szervezett adatbázis - adataink tárgyévi összesítése.
• 1255 - "Erdővédelmi kárbejelentő lap"
• 1256 - "Jelentés az erdészeti szaporítóanyagokról"
• 1257 - "Nettó fakitermelés"
• 1259 - "Erdei fatermékek termelése és készletváltozása" - nagy gazdálkodók termelési, feldolgozási, bel- és külföldi értékesítési statisztikái, árstatisztikák és naturáliák.
• 1260 - "Jelentés a fakitermelésről és a fafeldolgozásról" - a kisebb gazdálkodók termelési adatai.
• 1263 - "Faipari alapanyagok, félkész-és késztermékek termelése és készletváltozása"
• 1265 - "A farostlemez és faforgácslap termelése, anyagfelhasználása termékenként"

..., röviden "Adattári statisztikák". Szintén az Országos Erdőállomány Adattár adataink tárgyévi összesítése. Az adatgazda a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság.

Szisztematikus erdőleltár. Az itt gyűjtött adatok az ország erdőterületeinek térképére fektetett 16×16 illetve 4×4 kilométeres (majd később besűrített) szabályos rácsháló pontjaiban létesített mintaterületek faegyedeinek méréséből származnak. A különböző periódusokban különböző neveken futottak és itt csak vázlatosan adom meg a változatos, főleg finanszírozási konstrukciók alapján viselt hivatalos elnevezéseket. 1993-tól 2008-ig az Erdővédelmi Hálózat (EVH) és Faállományok Növekedésének Mérése (FNM) néven külön készültek az erdők egészségi állapotának IPCC-módszertanon alapuló felmérése és a faterméstani mérések. 2009-ben egybekeltek és azóta Egységes Erdészeti Monitoring (EEM) a neve. [...?] Az adatgazda a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság.

KSH-statisztikák:

• Nemzeti számlák
• Termelési statisztikák (ITTO)
• Külkereskedelmi adatok (Extrastat és Intrastat)

[a lista pontosításra, bővítésre szorul, folyamatban...]

***

A NÉBIH Erdészeti Igazgatóság 2012. márciusától létezik. Ugyanez a szervezet előtte MgSzH Erdészeti Igazgatóságként, 2006 előtt Állami Erdészeti Szolgálatként, 1996 előtt pedig talán MÉM Erdőrendezési Szolgálatként exisztált, és 1996 előtt önálló jogi személyként működtek a területi (általában többmegyés) erdőfelügyelőségek is. A még korábbi szervezeti átrendeződések már nem követhetők számomra. A későbbi szervezetek jogutódjai az előzőeknek, a személyi állomány köztük a kollégák belépéséből és nyugdíjba vonulásából következő természetes fluktuáción túl azonos és folytonos. Cseber, veder.

Ok, tehát állítanod kell valamit egy fontos projektben (pl. a Hazai Dekarbonizációs Útitervet készítve, de a példa csak egy példa), ahol a kis számú erőforrás miatt te vagy a témához legközelebbi szakértő. Ez önmagában nem baj, csak azt jelzi, hogy a projektet szarul szervezték, és már megint nem az prognosztizál, akinek kompetenciája van, mert az intézmények közti forráselosztás nem így működik, hanem cicaharc és marakodás útján. De mindegy, a melót el kell végezni.

Szerzel adatokat, ezt keserves munkával teszed, mert nincs kéznél, és mert azok nyilvánosak, ellenőrzöd még pár helyről, mert tényleg lelkiismeretes vagy. Beteszed az excelbe, ráhúzod a regressziót, és örülsz, mert kijön az erős R-négyzet, az egyenes szépen fekszik. 2050-re kapsz 27%-ot, és akkor még alá-fölé raksz 3-3%-ot, mert kell egy kedvezőbb és egy sikertelenebb szcenárió is.

Forrás: OSAP 1254 (NÉBIH EI)

Mi ezzel a baj?

Nem az, hogy extrapoláció, mert a prognózis szükségszerűen extrapoláció.

A baj az, hogy nem tudod, mi van az adatok mögött.

1. Az erdőterület fogalmában egy csomó olyan terület van, amin konkrétan nincs erdő, tehát nem fog szenet megkötni vagy fát adni. Fogalmi tévedés.
2. Hogy a terület növekedése döntően mesterséges folyamat, erdők telepítése által működik, nem maguktól nőnek a fák. Koncepcionális tájékozatlanság.
3. Az erdőtelepítésekhez befektetések kellenek, források, amik per pillanat nincsenek. A kb. 1936 óta tartó trend, ami a magyar erdőterületek egyenletes növekedését eredményezte, állami támogatásokból valósult meg. Az erdőterület növekedése a hosszú átfutások miatt egy eltolódó folyamat, és a ma rendelkezésre nem álló források hatása, a jelenleg elmaradó elsőkivitelek hiánya 10-20 év múlva fog jelentkezni a CO2-megkötésben, tehát várhatóan a 2050-re 27%-ba érkező prognózis is egy optimista verzió, ami szerint az eddigi trend tartható. Ágazatpolitikai járatlanság.
4. A megkötések egy csomó mindentől függnek még: korosztályszerkezettől, fafaj-szerkezettől, a fakitermelések mértékétől stb.

Mi a teendő?

Konzultálj azzal, aki az adatokat publikálta, és tisztában van vele, hogy mit jelentenek. Miután ezt tisztáztad, rá fogsz jönni, hogy nem tudsz helyes, vagy elfogadható prognózist készíteni, és ha megpróbálod, publikálása után majd olvasgatod a válaszcikkeket, de az már mindenkinek rossz. Rossz döntések születnek, eszetlenek  az ebből következő beruházások. Tehát vagy győzd meg a kompetens szakembert, hogy működjön veled együtt, vagy finanszírozd a munkáját, hogy megoldja.

Def: erdősültség. Az erdőterület és az ország összes területének hányadosa. Általában az erdőrészletek összes területéből számolják. (A fenti példában nem.)

Hosszú levélváltások után, hol is felhívtam a szerzők figyelmét tárgybéli tévedéseikre, ezekre magyarázatot kaptam ("egy szerencsétlen egyetemi kiadványból vettük át"), rendes adatokat adtam (egyébként nyilvános, minden évben publikált számok), rajzoltam ábrát, értelmezést tettem mögé - megjelent a helyesbítés. S ebben az a bosszantó, hogy a lényeges állításokat én tettem, név szerint viszont említve se volnék. A cikk világos és mérnöki szerkezetére jellemző (ezzel dicsérek is, érzed), hogy a bolddal kiemelt állítások után az én mondataim vannak, hisz' abban van az értelem. Álszerénység nélkül, barátaim.

Nyilván, mert a levelezésben nem volt pofám explicite odaírni, hogy innentől, professzor úr, én szerző vagyok. Vagy legalább hivatkozás, említve. Ehelyett csendben duzzogok. Neheztelek. Micsoda idők, micsoda tempó.

Az adatgazda neve pedig NÉBIH, é-vel, professzor úr. Magam is elég nehezen szoktam meg egy éve, az igaz.

A tanulság, hogy ha valaki elcseszi, akkor nem szólni kell neki, hanem írni egy válaszposztot ugyanoda, aztán magyarázza, ha a bőrpír engedi orcáján.

***

Forrás: (OSAP 1254, 1259, 1260, NÉBIH EI).

A '94-es mélypont után egyenletesen növekedik a bruttó kitermelés. Ezen belül az apadék abszolút mennyisége alig változott, bár enyhe csökkenő trend érzékelhető - az apadék aránya jelentősen csökkent. S ugyanígy az ipari fa kitermelése sem csökkent nagy mértékben. A bruttó kitemelés növekedéséből és a csökkenő apadék-hányadból származó faanyag tehát valószínűleg főleg tűzifaként jelent meg a piacon.

A FATÁJ-on jelent meg egy cikk, azt mondja:

Magyarországon ma a vizsgálataink szerint 9-10 millió m3 faanyag lenne kitermelhető az erdők állapota és korosztály viszonyai alapján (a teljes 13,1 millió m3 folyó növedék védelmi és egyéb okokból nem termelhető ki).

Nagyon kíváncsi vagyok, ezt a becslést mi alapján tették. A FNAWS (forest not available for wood supply) részletes elemzésével tudtommal még nem foglalkozott senki, kivéve, amit az MCPFE-ben leírtam. Forrásmegjelölés meg nincs. Bár ez a 9-10millió elég laza szám, de ahhoz képest, hogy a jelenlegi 8millió m3-es kitermelés miatt is szentségelés van, azért meredek.

A 2011 évi konkrét adatok szerint a teljes (bruttó) fakitermelés 8,1 millió m3 volt, amelyből 6,9 millió m3 került kiszállításra, felhasználásra. Ez azt jelenti, hogy 1,2 millió m3 apadék (ágfa, vékonyfa, stb.) maradt az erdőn felhasználás nélkül, ez pedig a bruttó fakitermelés 14,8%-a volt. Megjegyezzük, az előző, 2010-es évben az apadék mértéke 20% körüli volt, tehát a területen váratlan előrelépés történt.

Egyrészt a 2011-es apadékot, ha nem egy tizedesre kerekített millió m3-ből számolják, hanem egy mondjuk ezer m3 felbontású adatból, 13,98% lesz, szemben 14,8%-kal, ami meglepően nagy különbség. Másrészt a 2010-es apadékra az általam ismert számok alapján (OSAP 1254, 1259, 1260, NÉBIH EI) 13,71% jön ki, azaz nem tapasztaltunk radikális ugrást, mit a szerzők pikírt iróniával említenek.

Vajon milyen adatokat használtak a szerzők? (Molnár Sándor, Pásztory Zoltán és Komán Szabolcs - üdvözöm őket egoszörfjük alkalmából).

Az apadék (a becslések bizonytalanságának következtében is) erősen szór, és kb. 2000 óta, mióta a tűzifa ára az égbe szökött, láthatóan csökken: a gazdálkodók sokkal több anyagot kivisznek az erdőből, összeszedik a vékonyfát is. (Ugyan nem tartozik elvileg a bruttó-nettó elszámolásba, mert mindez a vágáslap feletti de teljes fakészletre vonatkozik, de például technológiai rendszerek épültek ki a tuskók faanyagának hasznosítására is.)

A vágástéren maradó apadék az erdőtalajok szervesanyag-utánpótlásának egyik fontos forrása, egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet mindent a kazánba talicskázni.

Def: az apadék a lábon álló erdőben nyilvántartott élőfakészlet és a kitermelés után a fatermékben megjelent anyag közti különbség. Egy része a vágástéren marad, más része szállítási- és feldolgozási veszteség.

Az erdész szakma alapvető problémája, hogy egyensúlyban tartsa a különböző érdekeket. Az erdőben a vadászok vadászni szeretnének (nekik remek politikai kapcsolataik vannak), a természetvédők egy befőttesüvegbe szeretnének helyezni az ökoszisztémát (nekik nagyon jó a sajtójuk), az ipar, az erőművek, továbbá a horngyulai értelemben vett lakosság pedig fát szeretne (nekik a gazdasági hatalmuk jelentős és nem mellesleg ők fizetnek).

Jelenleg ez a hármas jóval pontosabban írja le az erdők hármas funkcióját, mint a klasszikus felosztás (gazdasági, védelmi, közjóléti).

A hvg szimpátiái vagány robinhoodos kontextust teremtenek. Aki az újságíróval utoljára beszél, láthatóan bensőséges, összekacsintós, népmesei árnyalatokat kap. Felhívnám a figyelmet a:

• "mesélte a hvg.hu-nak a kutatás vezetője, Szajkó Gabriella",
• "magyarázta a hvg.hu-nak Szajkó Gabriella",
• "mutat rá Szajkó",
• "kontrázott Szajkó"

frázisokra.

A negyedik bekezdés sajnálatos, a hatodik értetlen fafejűség, az utolsó előtti bekezdés (a nyolcadik) teljesen értelmetlen (de azért lementettem az egészet).

A fentiekkel ellentétben az újságíró a hivatalt írásban kereste meg, feltett 3 kérdést, a válaszokból kihagyta a lényeget és megírta cikkét. Heló objektivitás, heló érvek tisztelete. Grat.

A REKK tanulmánya valóban nem ördögtől való, de az a típusú félig-meddig laikus munka, ami az első valódi kérdés felmerülésekor mond egy nagyot (ti. hogy ami miatt a számok nem stimmelnek, annak oka az illegális fakitermelés) és elégedetten hátradől, várja a hatást. Az illegális fakitermelés éves mértékét a REKK 2-3,5 millió köbméterre becsüli. Tényleg sok van, de azért nem ennyi (adatok nincsenek rá, a hivatalos statisztikákból olyan 30-40 ezer m3 bizonyítható [update 2013. októberében], a szakmából származó becslések kb. 300 ezer m3-t mondanak, és a leges-legvehemensebb szakértői mérlegeléssel készült becslések sem mondják 1 milliónál többnek). A 2-3,5 millió egy egyszerű kivonással jött ki, és eszükbe sem jutott, hogy a másik két szám helyességét vizsgálják meg. Nyilván, mert gőzük sincs a részletekről.

A jó ötletek mellett módszertani hibák, átszámítási bizonytalanságok, egy-két koncepcionális tévedés is van benne (utóbbiakat tekinthetném erősebb csúsztatásnak is, de valószínűleg nem az). Ahhoz képest, hogy a Bakonyi Hőerőmű finanszírozta a cuccot, kifejezetten becsületesen jártak el. Konkrétan nem látni a Hőerőmű rövidtávú érdekét a tanulmány mögött, és ez igazán dícséretes.

Egyébként eleinte nagyon örülünk a tanulmánynak. Talán ez volt az első olyan munka, ami a tágabban értett szakmán kívülről érkezett, és tárgyszerűen, érdemben kívánt hozzászólni a magyarországi erdők helyzetéhez, használatához és középtávú jövőjéhez; másrészt, mert olyan szempontokat és érdekeket artikulált a kérdésben, melyek eddig kevéssé voltak hangsúlyosak a közbeszédben. Például, hogy a természetvédelem, az drága dolog.

Egy "neve elhallgatását kérő minisztériumi informátorunk" vagyok.

A tanulmány itt olvasható. Vigyázat, pdf és 100 oldal.)

A Kiotói Jegyzőkönyvet, mindkét szót, az elmúlt egy évben megszilárdult szokásjog szerint nagybetűvel írjuk és magyar nyelvi környezetben i-vel.

Kiotói Jegyzőkönyv. Így jó.

Nem Kyotoi jegyzőköny. Helytelen. Csillagozva.

Képzeld, tegnapig az Panni még úgy tudta, hogy ha az őzike felnő, szarvas lesz belőle. Nem, ez nem igaz. Ez két külön állatfaj, bizony. Jól kiröhögtük mindannyian, mert kedves emberek vagyunk.

Kellene traktoros gépbemutatót szervezni a Parlament elé vagy a Hősök terére. 2005-ben már nagyon bejött, bár más kontextusban. Igazi népünnepély volt. Most meg lehetne csinálni jófejségből. És igazán delikát gépeket lehetne megmutatni.