Az alábbi részleteket a NÉS-2 véleményezéshez írt anyagból emeltem ki. Azt szerintem még senki sem tudja, mi lesz 30-50-100 év múlva, de ha bejön, ezek a gondolatok lesznek az erdészeti gondolkodás paradigmái.
A szöveg szó szerinti átvételeket tartalmaz az Erdészeti Tudományos Intézet és a Nyugat-magyarországi Egyetem közös projektjének („Erdőalak”) 2010. július 14-re dátumozott zárójelentéséből (NKFP6-00047/2005, szerzők: Mátyás Csaba, Führer Ernő, Marosi György, Bondor Antal), illetve pár mondat valóban az enyém.
A fenti szerzők modelljeire azért szívesen ránéznék, és egy montecarlós bizonytalansági elemzést is meg kellene ejteni a projekciókkal kapcsolatban. Zárójel-zárójel.
***
Az erdőgazdálkodás jövőbeli céljai. A globális változások és azok helyi megjelenése miatt a hagyományos természetvédelmi megközelítések valószínűsíthetően nem, vagy csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatók. Mind a szukcesszió, mind pedig a genetikai folyamatok igen lassúak, szemben a klímaváltozás mai tendenciáival, így bár a természetközeliség, őshonosság fogalmai jól definiáltak, nem elképzelhetetlen ezek átdolgozása, új alapokra történő helyezése. A jelenlegi gazdasági (fatermesztési) és természetvédelmi (őshonossági) szempontokra épülő erdőgazdálkodás ki kell hogy egészüljön a hosszú távú stabilitást biztosító szempontokkal.
A jelenleg rendelkezésünkre álló ismeretanyag szerint a kérédés nem az, hogy a jelenleg megőrzendőnek tekintett biológiai sokféleség és a jelenleg értékesnek tartott fajok fennmaradnak-e az ország területén, hanem hogy egyáltalán az erdőborítottság megmarad-e, illetve az erdészeti klímák várható eltolódása miatt milyen mértékben fog csökkenni illetve átalakulni. A jövőben az erdészeti termőhely-minősítéssel, a fafajmegválasztással és az erdőművelési rendszerek kiválasztásával, továbbá a termelési technológiák korszerűsítésével kapcsolatos minden döntést a klímaváltozással összhangban, a klímaváltozásra való tekintettel, a kockázatcsökkentés célját szem előtt tartva kell meghozni. Az előrejelzések első alkalommal szolgáltatnak olyan konkrét információt, amelyre az erdészeti (és reményeink szerint a természetvédelmi) stratégia módosítása épülhet.
E mellett csak másodlagos fontosságú és talán csak helyi jelentőségű a biodiverzitás védelme, az állat- és növényfajok sokféleségének megőrzése.
A szénmegkötő képesség. Tudomásul kell venni, hogy az erdők szénmegkötő képessége, a megújuló energia-termelés és a faipari felhasználás céljait nem lehet mindhárom szempont szerint maximálisan kielégíteni, mert ezek a célok egymás konkurensei, hiszen ezek a célok az erdők éves növedékének különböző irányú felhasználását, az éves növedék allokációját, valamilyen kompromisszum mentén a növedékkel való gazdálkodást jelentik. A három cél érvényesülésének eredőjeként a jelenlegi szinten az erdők évi 3,0-3,5 millió tonna széndioxidot kötnek meg, évi 35-40 PJ megújuló energiát és 3millió m3 nettó ipari faanyagot szolgáltatnak.
Ökonómia. Az erdőgazdálkodás klímától függő jövedelmezősége az előre látható különböző szcenáriók szerint különbözőképpen változhat. A komplex ökonómiai modellbe vont erdőgazdaságokban a jövedelem-kiesés még enyhe kimenetelű klíma-előrejelzés esetében is számottevő, közepesen erős (1,7°C nyári átlaghőmérséklet-emelkedés) változás esetén a jövedelemkiesés mértéke már olyan nagyságrendű, ami megkérdőjelezi a gazdálkodás rentabilitását is.
Szaporítóanyag-gazdálkodás és fafajpolitika. A hazai erdőművelés teendőire várhatóan a hőmérséklet-emelkedés és csapadékhiány mellet az extrém időjárási események gyakorisága ill. kiszámíthatatlansága lesz a meghatározó. A természetvédelem és a fenntartható erdőgazdálkodás közös érdekében egyrészt támogatni kell a helyi - az esetleges szélsőségesebb termőhelyi viszonyokhoz jól alkalmazkodott és feltehetően továbbra is alkalmazkodó képes - származásokat, másrészt azokon a termőhelyeken, ahol a helyi szaporítóanyag-forrás már nem teszi lehetővé a megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyag megtermelését, ott széles tűrőképességű, szárazságtűrő szaporító-anyagot kell felhasználni. Előtérbe kell helyezni a déli származási körzetekben megtermelt szaporítóanyag felhasználását, még akkor is, ha ez esetleg külföldről származik.
