A magyar faterméstannak volt egy aranykora, durván az 1960-90 közti periódus, amikor évtizedekre meghatározó eredmények születtek, és létrejött az ERTI tartamkísérleti hálózata.
A jelen kor problémája, hogy az új feladatok és eszközök miatt (az egyesfa-modellek, az örökerdők modellezése, a távérzékelés-alapú faállomány-leírás stb. - de egészen a klímaváltozási modellezésig) újra neki kell kezdeni és kvázi megújítani a magyar faterméstant. A kérdés, hogy a szükséges alapkutatások meglesznek-e, s lesznek-e referencia-adatai (mert az nagyon látszik a távérzéklős és örökerdős szcénán is, hogy komprehenzív módon, az erdőállomány egészét megragadó léptékben nagyon nem akaródzik referencia-adatokat mérni).
A legkézenfekvőbb mód, hogy a tartamkísérletek (Kollár at NAIK-ERTI) újra felfutnak, és betöltik ezt a szerepet.
A másik mód, hogy a szisztematikus erdőleltár (NFI, EMMRE; Kolozs & Kovácsevics at NFK) tölti majd be ezt a szerepet.
Az a kérdés, hogy beindul-e egy a korábbihoz hasonló program, ami közös kísérleti bázisként szolgál a fenti kutatási területekhez, és megalapozza a 21-ik századi magyar faterméstant.
[Programbeszédünket hallották, köszönöm a türelmet :]
