Nagyon fontos az, hogy mit tekintünk a faegyedek és a faállomány magasságának, milyen definíció szerint dolgozunk. Ahhoz, hogy pár száz év faterméstani kutatásait használni tudjuk, pl. fakészletet lehessen meghatározni, a felületmodellből becsült famagasságnak meg kell egyeznie a klasszikus faterméstani definícióval mind az egyesfát, mind a faállományt illetően.
A faterméstanban az egyesfa csúcsát, legmagasabb ágának legmagasabb pontját tekintik megmérendő pontnak, és ennek a pontnak a reprezentációját kellene megkeresni a felületmodelleken is. (Az is jó kérdés, hogy a magyar faterméstan alapját adó Sopp-féle vízbemerítős [xylometria] adatgyűjtésnél pontosan amilyen famagasságot használtak: a terepen, álló fán mért magasságot; vagy a már vízbe merített rönkök hosszaiból állították vissza a magasságot... minden esetre pont ezt a magasság-definíciót kellene megbecsülni távérzékelési módszerekkel is, hogy Sopp-táblát és Király-képletet, fatermési táblát alkalmazni lehessen a továbbiakban).
Hogy néz ki ez pl. egy elvileg kúpnak tekintett fenyő-koronán? A lekerekítettebb, púp-szerű lombos koronán is értelmezhető a jelenség, de egy kúpon látványosabb:
A felületmodellen valamelyik cella (pixel) alatt van a korona csúcsa. A képegyeztetési eljárással készülő felületmodell misztikus és gyakran dokumentálatlan eljárással készül, de valahogy a cella területére eső borított felszín átlagos magasságát ragadja meg (gondolom), és ebből az következik, hogy minél kisebb a cellaméret, annál magasabb cellára eső magassághoz jutunk. LiDAR-ból származó modell esetén a koronapontok magasságának valamilyen statisztikája (átlaga, felső kvartilise stb.) adja a cella magasságát. Ezen sokat gondolkoztam egy éve, amikor arról levelezgettünk kollégáimmal, hogy hogyan kellene reprodukálni a faterméstani magasság-definíciót távérzékelési módszerekkel.
Tehát a faegyedek magasságára vonatkozó becslések megbízhatóságát befolyásolja a felületmodell felbontása, és ennek hatása van a faállomány-szintű magasság-becslésre is.
Találtam most egy nagyszerű és friss diplomamunkát, amiben Gallai Bence (2019) erdőmérnök egy esettanulmányban meg is mérte a jelenséget, és azt találta:
(...) a fényképeken elvégeztem a képegyeztetést a 40 cm felbontású piramisrétegeken is [miután 5 cm-es felbontáson már megvolt]. Itt a facsúcsokból kinyert pontok esetén 34 faegyedet vizsgálva átlagosan 1,43 méterrel csökkent a magasság (...)
A nagyobb cellaméret tehát egyesfa-szinten alulbecsli a famagasságokat, Gallai szerint számottevő mértékben. Azonban faállomány-szinten, ahol is az átlagmagasságba a felületmodellen csúcsként nem detektálható faegyedek is beleszámítanak, lehetséges statisztikailag torzítatlan becslést adni a faállomány átlagmagasságára.
Forrás: Gallai Bence (2019): A faállomány-növekedés és a termőhelyi adatok összefüggéseinek vizsgálata geoinformatikai módszerekkel a Szalafő Erdőrezervátum területén. Diplomamunka, Sopron, 47. oldal.
