A "belső fák" meghatározása.
A kérdés az egyes fákhoz tartozó növőtér számításának problémája miatt merült fel. A szisztematikus erdőleltárakban mintaterületeket vesznek fel (megmérik a fák átmérőjét, magasságát, (x,y) pozícióját és egyéb paramétereit), de a mintaterületek nem túl nagyok, és véges számú faegyedet tartalmaznak. Azon a fák esetében, amiket a mintaterületen belül nem vesznek teljesen körbe a kollégáik, nem lehet korrekt módon növőteret számolni. Azon az egyedeket, melyek növőterét a mintaterületen felvett egyedek teljesen lehatárolják, nevezem "belső" fáknak (a továbbiakban idézőjel nélkül, modoros blikkfang ez a macskaköröm).
Egy fa növőterének számítására sok módszert mutat be a szakirodalom; én egy raszteres megoldást használok, amikor a plot (mintaterület) fel van osztva megfelelően kis méretű négyzetekre (0,3×0,3m vagy 0,1×0,1m oldalhosszal) és minden egyes raszterről el kell dönteni, hogy melyik fához tartozik, azaz hogy melyik fához van a legközelebb. Ez a módszer a plot teljes területét felosztja a fák között, de nagyon könnyű továbbfejleszteni valamilyen súlyozással (pl. körlap szerint) vagy valamilyen gravitációs függvénnyel, ami a pixel és a fa távolságának függvényében (általában négyzetes függvényében) gyengíti a pixel és fa összetartozását.
Szóval egy FNM vagy EVH plot esetében azt lehet tudni, hogy a középponttól legtávolabbi ismert fa sugarán (Rmax) belül több fa nincs, de ezen a sugáron túl már bárhol állhatnak további fák. Szélsőséges, bár nem realisztikus esetben ezen a sugáron mindenhol állhatnak további fák. Egy pixel tehát akkor tartozik biztosan az ismert faegyedekhez, ha bármelyik fához közelebb van, mint az Rmax sugarú körhöz. Továbbá, ha egy faegyed növőteréhez tartozik olyan raszter, ami közelebb van az Rmax sugarú körhöz, mint magához a faegyedhez, akkor az a fa már nem biztos, hogy belső. A tuti belső fák olyan egyedek, amelyek növőterét csak más ismert faegyedek határolják le, és a raszternek nincs köze az Rmax sugarú körhöz.
Az ábrán a belső fákat teli kör, a nem belső fákat üres kör jelöli. A fekete és fehér színeknek nincs jelentősége, csak a kontraszt miatt használtam két színt. A növőtereket lehatároló fehér terület, ami ilyen gumós krumpliszerűvé alakítja az ábrát, az Rmax gyűrűhöz közelebb eső rasztereket mutatja.
Vegyük észre [nagyon professzorosan fogalmazok ma, bocs], hogy a metrika (az a mód, ahogy a raszter és a fa távolságát függvényesítjük, itt a sima távolságfüggvény, vagy a megelőlegezett súlyozás a körlappal, vagy a gravitációs függvény) befolyásolhatja a gyűrűhöz tartozó raszterek számát is, és így a belső fákat is.
