[Eredetiben: 2015. február 7-én. Kisebb kiegészítésekkel és pontosításokkal itt.]
Elég hosszan maradtam el a levelezés követésével, de most vissza szeretnék térni alapkérdésekhez. Egymásból következő feltételezéseimet adom közre, ezért érvelésem természetesen támadható (sőt: támadandó), de sajnos nem ismerek ezekre vonatkozó vizsgálatokat és attól tartok, nem is végezhetők, vagy elérhetetlenül nehezen.
Viszont ezeket az érveket látom józannak és megfontolandónak.
Esszé lesz és hosszú, bocsássanak meg.
***
Onnan indulunk, hogy nincs mért adatunk az összfatermésről (az FNM visszatérő felvételekben hiányos az egyedek nyomonkövetése), továbbá a gyérítettségi állapot nem megítélhető a méréseinkben, ezért a magassági növekedésmenetet leíró farkasfog-görbéből nagyjából véletlenszerűen ismerünk meg pontokat, és a hamis idősorokkal egy átlagos lefutást sikerül leírnunk.
1. A készülő helyi fatermési táblák (HFTT) tehát nem a fatermési táblák klasszikus megközelítése szerint, a biológiai felsőmagasságot megközelítő, 100%-os sűrűségű vagy közel 100%-os sűrűségű állományokból fogjuk modellezni, hanem átlagos állományokból. A 70%-os záródás-limit, ami feletti FNM-pontok a kiindulási adatok közé kerülnek, szintén nem olyan magas. A HFTT kor-magasság görbéinek lefutása tehát az átlagmagasságot írja majd le, vagy inkább azt, mint a felsőmagasságot. A felsőmagasságot a szokásos alsó gyérítések nem nagyon befolyásolják, ellenben az átlagmagasságra nagy hatással vannak.
2. Az összfatermést és a növedéket az FNM-felvételekhez képest 30 évvel korábbi fahasználati rezsimek uralkodása alatt gyűjtött adatokból (ERTI kísérleti parcellák) vesszük át, mely fahasználati rezsimek egészen bizonyosan eltértek a maiaktól. De legalább van érv (feltételezés) arra nézve, hogy a fatermési tábláknál alkalmazandó ideálisan 100%-ot megközelítő sűrűségű állományok összfatermése esetében ez nem olyan nagy baj. Ti. hogy ha az állományok növekedési potenciálja nem változott, vagy nem nagyon, akkor a kor-magasság pontokhoz rendelt összfatermés adatai átvehetők.
3. Az erdőkezelési rezsimeknek nagy a helyi változatossága, tudományból, szokásokból és gyakorlatokból állnak, és változnak időben is. A rendszerváltás előtt sokkal sarkosabb volt: sűrűbb és rendszeresebb visszatérések, erősebb igazgatási kontroll, az erdő alja kitakarítva. Ma viszont kevésbé gazdálkodnak tudományos megalapozottságú erdőnevelési modellek alapján, hanem az igazgatási korlátokat többé-kevésbé betartva, de elsősorban profit-vezérelten, és sokkal változatosabban. Ez a két dolog nyilván fokozatosan folyt át egymásba, de ha határt kell húzni, hát az kb. a kárpótlás lezajlásának vége lesz, amikor a tulajdonosi szerkezet és a gazdasági szabályzók végérvényesen megváltoztak és a gyakorló szakma mindezt megértette és megszokta. A kárpótlási folyamat nagyjából a kétezres évek elején ért véget. Az FNM-felvételek 3 ciklusának 15 éve 1993-2007 közé esett, és ha a fentiek igazak, akkor az FNM-felvételek egy egy elég átmeneti periódusba estek.
A fenti három gondolat következménye, hogy az új táblák (HFTT) csak a helyi eltéréseket (lokalizáció, a fatermőképesség különbségei és a növekedésmenetek lefutásának eltérései) írják le, illetve a változatlannak tekintett összfatermésen belül a megváltozott erdőkezelési rezsim hatását, azaz hogy jelenleg valószínűleg több a mellékállomány az erdőkben, mint régebben volt (erre közvetett bizonyíték a több holtfa). Ezekben hoznak újat a készülő táblák a régiekhez képest. És csak ezekben.
(Gyakorlatilag pedig jobb eszközeink vannak és ismerjük eleink tapasztalatait, ezért sikerülhet jobb táblákat csinálni, ha el nem rontjuk. De ez az utóbbi két szempontnak nincs elvi jelentősége.)
Zárójelben: a mért magasságok fel-le mozgását a farkasfog-görbén főleg a gyérítési állapot befolyásolja (plusz haváriák és gyorsan változó termőhelyi tényezők, a kérdést kimerítően tárgyaltuk), és ez erős szórást ad a magassági növekedésmenet levezetni szándékozott, átlagos, monoton és folytonos görbéje körül.
Ez az érdekes: hogy ez itt most nem igazi a szórás, hanem csak olyan, mintha egy valóban monoton és folytonos függvényt akarnánk kimérni, és ezt a méréseink nagy szórással mutatnák meg (rajzolnák ki). Holott valójában pont fordítva van: a valódi görbe nem monoton és nem folytonos, hanem ugrál, és mi ebből egy nem létező folytonos és monoton görbét fogunk eredményül levezetni. Kicsit skizofrén, a feje tetejére állított logika. Én ezen a fogalmi visszájára fordításon keresztül beszélek az FNM-felvételek három ciklusának egymástól való függetlenségről, mert az eredménynek szánt folytonos és monoton görbe szempontjából a fel-le ugráló mintapontok valami ilyesmit jelentenek. Ez a fogalom-használat tulajdonképpen mélységesen tudománytalan. De szerintem gyakorlatilag a függetlenséggel egyenértékű, vagy ahhoz közeli a hatás.
Zárójel vége.
Amire ki akarok lyukadni tehát (tétel): szerintem minél rövidebb a vizsgált periódus (= a növekedésmenetek megragadására felállított hamis idősort az FNM-felvételek egyetlen ciklusából vezetjük le), annál kevésbé mondható el, hogy hosszútávon meghatározó összefüggéseket és erdőkezelési rezsimeket modellezünk le belőle kiindulva. Az új táblákat az elkövetkező 20-30 évben akarjuk használni, és nem jó, ha azt rövid idő alatt gyűjtött tapasztalatokra alapozzuk.
15 év erdőkezelésére vonatkozó adatunk van, szerintem bűn ezt nem felhasználni.
Ezt felfogva döntés kérdése, hogy megpróbáljuk-e megragadni 15 év folyamatait, az ott uralkodó erdőkezelési rezsim eredőjét. Ennek velejárója, hogy nem annyira jó regressziós illesztéseket kapunk, bár várhatóan kisebb random hibákkal (mert az elemszám nő, és a nagyobb elemszámok csökkentik a random hibát).
De legyen, még súlyozhatjuk is az egyes FNM-pontok adatait aszerint, hogy van-e róluk adat mindhárom ciklusban vagy nem. Véleményem szerint a súlyozás cheat, mert az erdőállomány 15 éves állapotához és kezeléséhez, melyet le kívánunk írni, az is hozzátartozik, hogy egyes mérési pontokon megszűnik a faállomány: azért, mert véghasználat volt ott. De ha valakiben belső kielégülést okoz a súlyozás, mondom, legyen. Az FNM-mintapontok 92%-át mindhárom ciklusban felvették, a súlyozás nem ronthatja el nagyon az eredményeket.
A másik opció, hogy szűk időbeli kiterjedtségű adathalmazt választunk, egy FNM-ciklust, tehát az erdőállomány rövidebb ideig tapasztalt állapotát (= 5 éves periódusát) modellezzük le élesen, jobb illesztési paraméterekkel, szűkebb eloszlásokkal, és ennek a szűkebb halmaznak a tapasztalatait használjuk-e majd 20-30 évig az erdőleírásban.
Azt is mondhatjuk, hogy az előttünk álló 20-30 év erdőkezelése, a készülő fatermési táblák tervezett felhasználási periódusa az FNM legutosó ciklusára fog hasonlítani, és abból vezetjük le a fatermési táblákat. Vagy arra fog a legjobban. (Ekkor a mintavételi szempontból legjobb harmadot választjuk, ami egy járulékos előny.)
De minden ilyesmi nagyon bizonytalan feltételezés. Fogalmunk sincs, hogy a következő 20-30 év a múlt melyik pillanatának milyen erdőkezelési eredményére fog hasonlítani. Főleg egy közeles klímaváltozási szcenárióra gondolva, ami mindent boríthat.
Szóval inkább a célról szól ez is.
Én azért tartom jobbnak az FNM teljes 15 évének felhasználását:
mert szerintem jobban szolgálja a fatermési táblák célját, és beépíti az adatokban elérhető legtöbb tapasztalatot;
- mert bár nagyvonalúbb, de biztonságosabban használható táblákat ad a következő ismeretlen időszakra;
- mert mégis koherensebb elveken nyugvó rendszert kapunk: leíró (nem normatív) fatermési táblákat, amik az FNM 15 évének erdőnevelési rezsimjéből indulnak ki;
- mert szerintem azt kell mérlegelni, hogy leíró jellegű, átlagos növekedésmeneteket adó fatermési táblát készítünk-e, vagy jobb regressziós paramétereket akarunk.
Szerintem az alapadataink természetének az előbbi felel meg jobban. Kétségtelenül kompromisszum, sok szempontból az, de van ok feltételezni, hogy jobban használható eredményre vezet.
A Dr. Somogyi által bemutatott modellezés számszerű, módszeres (a módszerbe bele kellene menni, lenne rajta fogás), de nem érinti a döntési helyzet valódi kérdéseit, nem arról szól, amit mérlegelni kell. Elismerésre méltó azonban, hogy mérlegelhetővé teszi a következményeket, egyfajta szempontból beárazza a döntést, mert bemutatja a statisztika paraméterek várható alakulását. A minősítései azonban önkényesek. Szerintem az, amit Dr. Somogyi torzításnak interpretál [ti. hogy az FNM három ciklusának felhasználása torzítást jelent egy ciklus felhasználásához képest], az maga az eredmény része, a változatosság, amit meg szeretnénk ragadni.
