A REKK-es probléma, illetve a "Somogyi trombitája" néven ismert szakmai probléma a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának 2009-es, roppant furcsa körülmények közt született tanulmánya óta örvend ismertségnek. A tanulmány rossz ízű, hírhedt dolog inkább.
A tanulmányról már írtam korábban. Központi felvetése nagyon röviden arról szólt, hogy az Országos Erdőállomány Adattár (OEA) adatai alapján az éves élőfakészlet-mérleg, azaz:
növedék = növekmény + fahasználat + mortalitás
egyenlet számszakilag nem jön ki, és az 1990-es évek közepétől durván 2-3 millió m3-es hiány mutatkozik az élőfakészletben. A hiány az összes élőfakészletnek kevesebb, mint 1%-a, de az éves változásokhoz képest, amik 10-15 millió m3 faanyag megtermelődését és felhasználását jelentik, már valóban elég nagy.
A jelenségre Dr. Somogyi Zoltán is rámutatott (azt most nem tudom dokumentálni, hogy 2009-nél korábban-e), és egy olyan ábrával demonstrálta, amin a fenti képlet szerint számított élőfakészlet, illetve az OEA-ban tényként nyilvántartott összes országos élőfakészlet görbéje kb. 1996-ig együtt halad, majd utána trombita-szerűen szétnyílik. Ezért szoktam trombitának hívni.
A megoldás hipotézisem szerint a gyérítettségi állapot méréseinek fokozatos elmaradása az OEA adatgyűjtésében (erdőtervezés), illetve helyettesítése az átlagos mellékállománnyal, amit hirtelen torzított az előhasználattal való aktualizálás tömeges fellépése.
A koncepció, a faterméstani elmélet az, hogy:
- az OEA-ban használt fatermési táblában egészállomány van (= főállomány + átlagos mértékű mellékállomány; az 1971-72-es nomogramok alapján);
- amikor 8-as becsléssel veszik fel az erdőt (azaz egyszerű fatermési táblás módszerrel, a gyérítettségi állapotot csak szemmel, a becsült elegyarányon és záródáson keresztül becsülve, azaz a faállomány sűrűségének körlap-alapú megmérése nélkül), az átlagos mellékállomány beépül az országos élőfakészletbe;
- amikor az előhasználatok fakészletét év végén levonják az érintett részletek élőfakészletéből, ez az országos, átlagosan érvényes mellékállomány-összeg torzítást szenved lefelé (csökken az összes levont előhasználattal);
- ezzel együtt egyedi részletek szintjén, ahol megtörténik az előhasználattal való aktualizálás, egyedileg a fakészlet javul, javulgat és hihetőbbé válik, hiszen vágtak az erdőből, azt nyilván le kell vonni;
- minél több a 8-as becslés és minél több az aktualizált előhasználat, a torzítás országosan annál nagyobb.
Az igazgatási-adatkezelési körülmények:
- az előhasználatok átvezetésének javulását előkészítette és elindította az erdőfelügyelet és az erdőtervezés intézményeinek 1995-96-os összevonása, mert rengeteget fejlődött az adatok egyeztetése a két szakág között;
- az új F-lapos program bevezetésével pedig (1999) a fahasználatok átvezetése szigorodott meg, és informatikailag is támogatott lett az F-lapok és a részlet-azonosítók összevezetése, így radikálisan javult az előhasználatok átvezetésének találati aránya (e kettő Dézsma György érve);
- (gondolom, az 1999-es F-lapos program bevezetése előtti 67%-os találati arány azt jelentette, hogy a véghasználatok jellemzően át tudták vezetni, a kisebb jelentőségű előhasználatokat pedig sokkal ritkábban);
- de ugyanezért felborul a korábban megszokott egyensúly;
- mely korábbi egyensúly úgy jött ki, hogy előhasználatokkal jobbára nem aktualizáltak és döntően olyan erdőleírások voltak, amik mérték a gyérítettségi állapotot;
- a 8-as becslések elszaporodása és az előhasználatok találkozása az adattári részletekkel időben nagyjából egyszerre történt meg.
És következésképp, a REKK-es probléma, vagy a "Somogyi trombitája" nevű probléma megoldására azt a megoldási javaslatot tenném,
hogy
- ha továbbra is olyan fatermési táblákat használunk az Adattárban, amikben a fakészlet egészállományt jelent;
- és országosan szeretnénk elvileg helyesebb és egyensúlyban levő számokat látni;
- (veszítve a részletek egyedi fakészlet-adatának realitásából, hihetőségéből stb. sajnos);
akkor
- azoknál a fafajsoroknál, amiket a gyérítettségi állapot becslése/mérése nélkül vettek fel (8-as, fatermési táblás becslés)
nem szabad a folyónövedékkel növedékesíteni,
nem szabad az előhasználatokkal aktualizálni,
hanem a fatermési táblából az aktuális kor + fatermőképesség alapján ki kell keresni a fakészletet évről-évre (mert így az átlagos mellékállomány torzítatlan marad); - azoknál a fafajsoroknál, amiket a gyérítettségi állapot becslésével/mérésével vettek fel, továbbra is lehet működtetni a folyónövedék évenkénti hozzáadását és az előhasználati aktualizálást;
- (újra kell gondolni és digitalizálni az 1971-72-es nomogramokat, hogy a belőlük levezetett fatermési táblák hibáit kiküszöböljük).
