Az erdőgazdálkodásban alapvetően 3 dolog érdekes évszázadok óta: hol van fa, milyen és mennyi, illetve hogy ki lehet-e vágni. Mindig a fakészlet volt a lényeg, bár most divat (és egyébként értékelendő, fontos lépés, respekt) a természetességgel és hasonlókkal vigasztalódni, amíg a fakészletet nem tudtuk rendesen mérni.
Szóval: mit csinálnék én most egy Zrt. helyében?
Javaslok egy szisztematikus távérzékelési munkaprogramot megvalósítani. Ráállni az erdőgazdálkodó számára fontos fafajra vagy állománytípusra. Jó referencia-hálózatot kell felépíteni, azaz termőhely- és kor szempontjából reprezentatív referencia-területek hálózatát kialakítani, ahol jó magassági- és d13-adatokat illetve koronavetületeket mérnek, jó geometriával, a felületmodellekkel megfeleltethető adatminőségben.
Összedolgozni az ERTI-vel (hosszú távú tartamkísérletek parcellái) és/vagy az EMMRE-vel (szisztematikus leltár mintapontjai) a kölcsönös hasznosság elve mellett: ha lehet, a már létező hosszútávú adathalmazra építeni és felhasználni a mintaterületeiket. Ott kell repülni és ott kell törzstérképet csinálni, ahol egyébkét is intenzív adatgyűjtés folyik, ez magától értetődő.
Mindenki kopterezik, nagyon helyes, csak át kell állni egy szisztematikus munkatervre az aktuálisan véghasználat előtti állományok és sürgős erdőkárok ötletszerű lerepülése helyett mellett.
Szerintem vegyetek egy kis TLS-t (földi lézerszkenner), ami a felszíni mintavételeket megoldja egy fél autó árából, és kaptok általa terepmodelleket is. 2-3 emberrel 2-3 év alatt össze lehet gyűjteni annyi adatot, amivel biztos lábakra áll a távérzékelés-alapú fakészlet-becslés módszertana. Pár száz részlet elég.
***
A Bakonyerdő 2 éve próbálja összehozni, hogy ALS-felvételek (légi lézerszkennelés) készüljenek náluk, pedig nincs olyan nagy területről szó. Nagyon szexi a matek és elbűvölő az elméleti háttér, de megfizethetetlenül drágák a LiDAR-repülések és faterméstani szempontból sok, khm, kihívással küzd ez a fejlesztési vonal, középtávon sem nagyon lesz abból eredmény, szerintem.
