Helyi fatermési táblák (HFTT) készítésébe fogott az intézmény [pátosz]. A táblák alapvetően az FNM 1993-2007 között felvett mintaterületeinek adataira épülnek.
A helyi fatermési táblák (HFTT) készítésekor az első kísérlet a helyi jelleg megragadására az erdészeti nagytájak szerinti beosztás volt, azaz a táblák vonatkozási területe egy-egy nagytáj lett volna. A nagytájakból 6db van, ami nagy elterjedésű fafajok esetében ugyanennyi helyi táblát jelentene, de nem volt előre látható és igazolható, hogy ezek jellegükben, a növekedésmenetek (kor-magasság) lefutásában, a termőhely jóságában valódi különbségeket írnának le.
Czirok István vetette fel, hogy nem a nagytájakat kellene a lokalizáció alapjává tenni, hanem kevesebb (2-3 db) táblát készíteni a jobb és kevésbé jobb termőhelyekre. Utóbbi felvetés (ti. hogy 2-3 db tábla készüljön fafajonként) egybevág a magyar faterméstan aranykorából származó megállapításokkal (pl. Király kandidátusi), miszerint kevés esetben indokolt országos fatermési tábla helyett helyi táblákat készíteni – hiszen az állományok fatermőképesség-eloszlása (ftk) nem annyira széles és változatos.
A fatermőképességre azért esett a választás, mert ez a mutató írja le az állományok növekedési erélyét. Gondolkoztunk még a magasság-adatok és a növedék felhasználásában is, de a fatermőképesség egyetlen számban jellemzi azt, amit a magasság csak a korral összefüggésben ír le.
A nagytájak egyszerű összevonása azonban továbbra sem írna le valódi különbségeket.
A nagytájak faállományainak fatermőképesség szerinti eloszlása gyakran mutat nagy átfedéseket, főleg széles elterjedésű, nagy toleranciájú fajoknál, azaz az egyes nagytájak alig megkülönböztethetők egymástól. Másrészt előfordulnak kifejezetten kétcsúcsú eloszlások is, amik valószínűleg két elváló statisztikai populációt jelentenek. (Lásd Akác mag, Nyugat-Dunántúl).
A projektben az adattári adatok közül mindenhol a 2005-2014 közti erdőtervezési felvételek anyagait használtuk, mert ezek elvileg a tervező által közvetlenül az állományok megfigyelésével, mérésével nyert adatok és mentesek a növedékesítés esetleges torzításaitól.
A magyar igazgatási nyilvántartások 163 fafajt tartanak nyilván, de ezek közül csak a jelentősebbekre készültek fatermési táblák, összesen 20 darabra. A maradék 143 fafajt valamelyik táblához soroljuk a 20 közül. A hisztogramoknál itt és később is az egyes fafajcsoportok alatt az egyes fatermési táblákhoz sorolt fafajok együttesét értem. Kivételt képeznek a magaskőris (631) és az ezüsthárs (833) fajok, melyekre a projektben külön helyi táblákat terveztünk.
