A távérzékelési módszerekkel történő magasság-becslés kidolgozásakor tapasztaltuk azt, hogy több faállomány-típusban a véghasználati kor előtti állományok esetében a felületmodellből levezethető átlagmagasság szignifikánsan magasabb, mint amit az erdőtervezők a terepen meg szoktak mérni. A különbség 1-2 méter.
A jelenség egyik indoka lehet, hogy a véghasználati kornál fiatalabb állományokban alá- és közészorult (Kraft 3 és 4) egyedek is vannak szép számmal, melyeket az utolsó gyérítésekben (NFGY) ki szoktak venni. Ezek az egyedek a véghasználati kor előtt lefelé viszik el az átlagmagasságot, amit a terepi méréseknél figyelembe lehet venni - ellenben a felületmodell, ami felülről készített légifényképekből készül, semmiképpen nem látja és nem érzékeli az alászorult egyedeket, a közészorultakat pedig, melyek definíció szerint kapnak direkt fényt felülről, talán látja a felületmodell, talán nem.
Ennek ellenőrzésére megcsináltam az FNM felméréseiből (3. ciklus, 2003-2007, Kolozs és tsai.) a Kraft-osztályozás szerint csoportosított átlagmagasságok összehasonlítását.
Változók:
- H_1234: a felső szint Lorey-féle (körlappal súlyozott) átlagmagassága a Kraft = 1,2,3 és 4-es egyedekből. Ezt használtam referencia-magasságnak a felső szint átlagmagasságának jellemzésére.
- H_123: a felső szint Lorey-féle átlagmagassága a Kraft = 12 és 3-as fákból. Felsőmagasság az alászorult egyedek nélkül.
- H_12: a felső szint Lorey-féle átlagmagassága a Kraft = 1 és 2-es fákból. Felsőmagasság csak az uralkodó és kiemelkedő Kraft-osztályú egyedekből. Ezeket biztosan látja a felszínmodell felülről.
A főfafaj (körlap szerint) fatermési tábla-kódja alapján van csoportosítva, mert a távérzékelt magasságból első közelítésben fatermési táblával lehet majd a fakészlet felé továbblépni.
Megfigyelések:
Az alá- és közészorult egyedek elhagyása az átlagmagasság számításából átlagosan
- H_12: 20-70 cm
- H_123: 10-40 cm
különbséget okoz a referencia-magassághoz (H_1234) képest. Az adatpontok szóródása elég nagy, a kép felhőszerű.
A különbség az intenzíven kezelt állománytípusoknál (NNY, fenyők) kisebb, ezeknél sokkal gyakoribb a kis különbség a H_1234 és a kétféle felsőmagasság között.
A különbségek eloszlása általában monoton (a [dif = felső_mag – ref. mag] hisztogram leggyakoribb oszlopa a 0-20cm-es), de az akácnál nem (és a GY-nál sem). Utóbbi állományokban sokkal gyakoribbak az alászorult törzsek, az akác laza és fényáteresztő korona-szerkezete miatt az alászorult egyedek nagyobb arányban is megélnek és ezeket nem is szokták kiszedni a gyérítésekkor.
Az FNM-adatokban nem találtam igazolást arra, hogy a vh-i kor közelében lévő állományokból eltűnnének az alá- és közészorult egyedek (ti. hogy a NFGY-ben kiveszik őket). Próbáltam a véghasználati mutató (VMUT) és a vh-i előírás megléte alapján is szűrni az adathalmazt, de a véghasználati korhoz közel eső állományok esetében egyáltalán nem mutatkozik olyasmi, hogy a felsőmagasságok (H_123 és H_12) és a H_1234 közti különbségek a véghasználati kor közelében kisebbek lennének.
Tehát hajlok arra, hogy a Váci ETK területén végzett összehasonlításból származó eredmény, mi szerint a véghasználati korhoz közelebbi állományoknál a felületmodellból levezethető magasság több faállomány-típusnál sokkal jobban korrelált a tervezők által terepen mért magassághoz, mégiscsak abból származik, hogy véghasználat előtt, amikor fontosabb a pontos fakészlet, a magasságot gondosabban becslik (mérik) az erdőtervezők odakint.
