Tekintsük az Adattárban regisztrált véghasználatok idősorát (melyek a fahasználati jegyzőkönyvekből levezethetők és így adatolni lehet).
Megfigyelésem szerint az országos összes véghasználati hozadéki (hozami) terület meglepően stabil, ha hosszú idősorban tekintjük. 1990-től igazából csak az 1993-1995 közti privatizáció hagyott nyomot rajta, amikor a hozamok lecsökkentek, mert az erdők majdnem fele éppen működésképtelen volt, illetve mert a kárpótlás miatt érvényben lévő parlamenti moratórium is korlátozta a fahasználatokat. Ettől eltekintve az összes hozami területnek nagyon egyenletes trendje van, nagyon kis mértékben emelkedik csak, és se fapiaci trendek, se ágazati politika, se más nem nagyon látszik hatással lenni rá. A teljes kb. 21ezer hektár éves szinten átlagosan 75 hektárral növekedik, ha a 2006-2015-ös referencia-periódus adataira illesztünk lineáris regressziót - ha más indokolható szakaszt választunk referenciának, az éves változás akkor is 100 hektár alatt marad.
Pedig 25 év alatt rengeteg minden történt:
- változott kissé a korosztály-szerkezet, újabb és hullámzó területű korosztályok tolódtak be a vágásérettségi szakaszokba;
- lezajlottak a természetvédelmi oltalom alá helyezések (védettség és Natura 2000);
- volt két erdőtörvény;
- felfutott a tűzifa-kereslet (talán ennek köszönhető a 2011 körüli kisebb kiemelkedés);
- az utóbbi 5-10 évben az erdőtervezés és szépen aláfeküdt a piaci elvárásoknak a magántulajdonú és nem védett erdőknél a vágásérettség tervezésénél;
és a többi.
Mégis minek köszönhető ez a stabilitás?
- A kitermelési kapacitások korlátozzák a véghasználatokat?
- Az intézményi erdőállomány-gazdálkodás szabályozásának van ilyen kiegyenlítő hatása, amit az erdészeti igazgatás a vágásérettségek és sürgősségek erdőrészletenkénti mikromenedzsmentjével ér el?
Más magyarázat adható? Aki tudja, árulja el, köszönöm.
***
A prognózis készítésekor nagy hangsúlyt kapott a fenti megfigyelés, bár a magyarázatáról megoszlanak a vélemények (lásd a fenti kérdéseket). Kétségtelenül létező jelenség, annak ellenére, hogy az okait vagy csak találgatjuk, vagy túlságosan összetettek egy elegáns megoldáshoz. Be kell vallani: nem vagyunk közgazdászok.
Az összes hozadéki terület predikciója jól interpretálható, felső vezetői szinten is kezelhető konstrukció: nagy összes hozami terület = sokat vágunk; kis hozami terület = keveset vágunk. Praktikus, ez nagy előnye az erdőállomány jövőjére vonatkozó különböző szcenáriók felállításakor.
Másik modellezési előnye, hogy az összes hozadéki terület illeszthető közgazdasági modellekhez, pl. GPD és faigény összefüggéséhez, amiből kiindulva a hozamok éves alakulását előre jelezni szokás.
