A felületmodellek és a multispektrális felvételek (& hiper-) átalakítják az állományszerkezet leírását.
Eddig a faterméstan (az erdőbecsléstan) arról szólt, hogy nagyon kevés mérésből (mintavételekből) mégis hogyan lehetne megragadni az elvileg többé-kevésbé homogén, de gyakorlatilag inhomogén faállomány (erdőrészlet) változatosságát. Most óriási mennyiségű adat van, amiből pár számot kellene leszűrni, ami alapján állapotleírást és erdőkezelési döntéseket lehet hozni. Mert ezek az adatok megmérhetők. A mérések és algoritmusok kora jő.
A faállomány leírásához szükség van egy faegyed feletti, de még kis léptékű, pár hektáros mérettartományban működő fogalomra. A jelenlegi fogalmi rendszer is technológiai meghatározottságú. Azért használjuk ma a fafajsor fogalmát, mert a digitális kor előtti terepi mérési és becslési módszerek ezt tették lehetővé. A fafajsor egy mesterséges absztrakció, hiszen a természetben nincs fafajsor; ott csak faegyedek, állománytípusok, erdőrészletek és életközösségek vannak.
Az új technológia új fogalmakat hoz. Más fogalmakat fogunk használni a faállomány leírására, és egyáltalán nem biztos, hogy a fafajsor a mai értelmezésében megmarad, a fafaj, a kor, az elegyarány, a záródás, a magasság stb. attribútumokkal. Hanem szerintem az állományrészt és annak állománytípusát illetve alaktérfogatát vagy növőtérfogatát fogjuk használni (keresem a kifejezést, és eddig a régi állományrész értelmezésére hasonlít a legjobban arra, amit a klaszterek megmutatnak) .
Fogalmakat alkotni. Science at its best. És engem ez érdekel igazán: a faállomány leírására és fejlődésének prognosztizálására használt fogalmi rendszer kidolgozása.
