A távérzékelés és a faterméstan összekapcsolásának programjáról lesz szó, a nagy ívről.
A felületmodellek közvetlenül használhatók a fakészlet meghatározására (lásd az nDSM-alkalmazásáról), ehhez azonban referencia-területek kellenek: olyan faállományok, melyek fakészlete földi-terepi módszerekkel felvett adatokból ismert és közel egyidejű felületmodell (nDSM) áll rendelkezésre róluk.
A felületmodellből készült magasság- és záródás-becslések validálására is referencia-területekre volna szükség.
A referencia-területek adatait hamis idősoros és strátumos szervezésben (a meghatározó faállomány-típusokra koncentrálva) kell feldolgozni.
Kétféle adatforrás jön szóba:
- A szisztematikus erdőleltár mintaterületei, az NFI plotjai (EMMRE). Viszonylag kis területűek (~500 m2, egy-egy 25m átmérőjű kör, rajta 15-25 faegyed helyi polár-koordinátákkal azonosítva), a pontos geodéziai azonosításuk megoldandó (a megmért faegyedek felkeresése a felületmodellen a mintakör nagyon pontos helyének ismeretét kívánja meg, ami egyelőre nem áll rendelkezésre, szóval sokat kell majd méregetni egy pontosabb GPS-szel a plotok középpontjait). Kicsit kétséges, hogy a kis terület és a kis számú faegyed egy-egy ploton elegendő-e faállomány-paraméterek meghatározására. Ellenben a magyarországi faállományokra nézve reprezentatív, nagy mintát adnak.
- Az ERTI hosszútávú kísérleteinek aktuális felvételei. Ezek nagyobb parcellák (egyenként 0,25 ha területűek), a törzsek számozva vannak de nincs törzstérkép. Egészen biztosan elegendően nagyok faállomány-paraméterek meghatározására, de a rendszeres felvételeik az 1990-es évek óta elmaradtak, és a fenntartásuk ma sem biztos, hogy megoldott (ennek utána kell néznem) (az biztos, hogy a '60-as évektől rendelkezésre álló terepi munkaerő-létszám, ami 100-150 főre rúgott, ma nem áll rendelkezésre az ERTI-nél). Mindebből következik, hogy valószínűleg sokkal kevesebb (darabra) van belőlük és valószínűleg nem lesznek reprezentatívak az országos erdőállomány-viszonyokra nézve.
Ha valamelyik adatforrás felhasználása technikailag megoldható és beválik, olyan méretű és jelentőségű faterméstani kutatási programnak nézünk elébe, amit csak a szakma aranykorából (durván 1970-1990) ismerünk.
Ha mindezt nem lehet megoldani (ha nem sikerül mintaterületekről mostanában felvett adatokat beszerezni vagy felvenni kellő mennyiségben), a távérzékeléssel támogatott fakészlet-meghatározást a korábbi mintaterületes kísérletekre kell visszavezetni a magasság és a záródás segédváltozókon keresztül. A korábbi mintaterületes felvételek az ERTI hosszútávú fatermési kísérleteinek régi felvételeit jelentik, illetve egészen pontosan azokat a fatermési táblákat, amiket e mintaterületekből készítettek (30-50 éve), hiszen az eredeti törzsenkénti felvételek se nem hozzáférhetők, se felületmodell nem készült róluk az 1960-70-80-as években. A faállomány-szintű összefoglaló adataikat viszont ismerjük fatermési táblák formájában. A távérzékeléssel támogatott állományleírás így fatermési táblákon keresztül működhet és eleve kissé elavult lesz, hiszen azóta az erdőkezelés gyakorlata (állománynevelés, előhasználatok, felújítási trendek) nagyon sokat változott.
Hajrá Géza, hajrá Karesz. Science is working, bitches!
