walden

A hazai erdészeti közgondolkodás eddig 4 klíma-kategóriát használt: bükkös (B), gyertyányos-tölgyes (GY-T), cseres-kocsánytalan-tölgyes (KTT-CS) és erdősztyep (ESZTYP). A klímaváltozás hatására új kategória bevezetése is szükséges lesz, amit valószínűleg sztyep (SZTYEP) névvel fogunk illetni - jelenleg az újdonság a kanonizáció rögös útját járja.

Az erdészeti klímakategóriák meteorológiai adatokkal nehezen ragadhatók meg [lásd: Járó Z. 1972. Az erdészeti termőhely-értékelés rendszere. In. Danszky I. (szerk.): Erdőművelés. 47-256 oldal]. Járó és munkatársai a sokat emlegetett júliusi átlagos 14 órás légnedvesség értékét a korabeli mezőgazdasági gyakorlatból vették át, de nem találták tökéletesnek, és azért támaszkodtak rá mégis, mert elterjedt, bevett mutató volt, a meteorológiai atlaszokban térképi ábrázolások álltak róla rendelkezésre, és még mindig ez volt a legjellemzőbb mért éghajlati elem. De erdészeti gyakorlati alkalmazásra egy közvetett módszert, a klímajelző fafajok elterjedésének megfigyelését javasolták (fitoindikáció).

A júliusi 14 órás légnedvesség ráadásul terepen sajnos nagyon nehezen mérhető és nem is szokták mérni. Ezért jelentős a FAI [Führer 2010: A fák növekedése és a klíma. "Klíma-21" Füzetek 61, 98–107], illetve más, elérhető meteorológiai adatokra támaszkodó klímaindex, és ezért javasolható meteorológiai adatokra támaszkodó klímaindexek bevezetése az erdőtervezői gyakorlatba, mert kiküszöbölhetővé tennék a klímabesorolás szubjektivitását, és adatolhatóvá (sőt: előre jelezhetővé) tennék azt.

A hagyományos erdészeti klímabesorolás jobb térbeli felbontású: erdőrészletenként állapítják meg, ami figyelembe veszi a domborzat módosító hatásait (kitettség, lejtfok) is. Ezzel szemben a meteorológiai adatokra épülő klímaindexeket a legjobb indulattal is csak kb. 1×1 km-es térléptékre lehet alátámasztottan besűríteni, illetve a meteorológia mérőállomások igen ritkán vannak erdőben. Mindennek van előnye és hátránya, a szokásos.

Az egyes erdőrészletek klíma-besorolásának megállapítása a körzeti erdőtervezéskor történik. A körzeti erdőtervezés 10 évenként érint minden egyes erdőrészletet, és a terepi bejáráskor állapítják meg a klíma-adatokat. A besorolás a gyakorlatban a 14 órás légnedvesség mérése helyett a szakértői becslést jelent: a szakember a növényzet összetételére, különösen a klímajelző fás- és lágyszárúak jelenlétére, a domborzatra, a tengerszint feletti magasság ismeretére stb. támaszkodik. A lényeg a növényzeti indikáció (vagy a fitométer-koncepció), ami nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy ahol bükkfák vannak, az B-ös klíma, ahol gyertyán, az GY-T-es stb. - azaz a klímajelző fajok, vagy nem természetes erdőtársulás esetén a feltételezett természetes zonális társulás fafajai a mérvadók.

A klíma-kategóriák nagy területű összehasonlítása és két időpont között észlelhető lokális változásainak leírása feltételezné, hogy a két időpontban az erdőrészletek megfeleltethetők egymásnak, ez azonban az Országos Erdőállomány Adattárban (OEA) sajnos nem áll fenn teljes körűen. Az erdőrészleteknek élet-története van: megosztják, összevonják őket, a határaik elmozdulnak (lásd: forkolni), néha teljesen átszabják a határaikat, emiatt az összerendelés jelentős terület-arányban nem adható meg. A problémán a rácsos mintavétel koncepciója segített, ami egyfajta, a raszteres adatszerkezethez hasonló megoldás. Fektessünk a térképre egy sűrű (100×100 méteres) négyzetes rácshálót, és minden rácsponthoz mindkét időpontra (esetünkben: 2006 és 2016, tehát egy teljes erdőtervezési ciklus) vonatkozóan rendeljük hozzá az ott lévő erdőrészletet illetve annak klíma-adatát. Az egyes rácspontok hiba nélkül egymáshoz rendelhetők és 1 hektár felbontással megadhatók a klíma-átmenetek. A módszer hátránya, hogy kissé felülbecsli a változásokat, mert a térképi pontatlanságok korrekciója miatt (pl. amikor az erdőrészlet határai 20-50 méterrel arrább mennek, de a természetben az erdőrészlet nem változik, nem megy odébb) a határok módosulása fals új-erdő és megszűnt-erdő rácspontokat eredményez, amik a valóságban nincsenek.

Az OEA térképi nyilvántartása 2006-tól vizsgálható (azóta létezik országosan egységes, digitalizált formában). 2006-2008 között nagyon sok invalid poligon is szerepelt az erdészeti térképeken: ezek apró technikai hibák, amikor pl. az erdőrészlet-határokat leíró koordináta-párok lánca nem záródik - de a térinformatikai műveleteket sajnos megakadályozzák. Ezért az invalid erdőrészletek alakzatait azonosítani kellett a már javított és teljesen valid 2009-es állapotban. A korrekció kb. 40ezer hektárt érint, és szintén van benne 3-4 ezer hektár bizonytalanság.

Eredmények:

A klíma-besorolás elég konzervatív dolog, ez erdők többségénél általában 10 év alatt nem változik meg, a kiinduló 2006-os erdőterület 90%-án nem módosult. Az elmozdulások iránya mégis figyelmeztető, mert a változások általában kedvezőtlenek.

A 2006-ban még nem-erdő, 2016-ban már erdő (új) rácspontok között kissé felülreprezentált az ESZTYP klíma (az országos eloszlásban a területfoglalása 25% körüli, ehhez képest az új erdők közt 37%). Tehát az új erdőket is szárazabb körülményeket hoztuk létre, főleg azért, mert az erdőtelepítésekhez ebben a klímában áll rendelkezésre a legtöbb, mezőgazdasági kultúrák számára gazdaságtalan terület.

A 2006-ban bükkös klímába sorolt erdők 7,3%-a sorolódott át az eggyel kedvezőtlenebb GY-T-es klímába.

A 2006-ban GY-T-es klímába sorolt erdők  5,2%-a sorolódott át 10 év alatt a kedvezőtlenebb KTT-GY klímába.

A 2006-ban KTT-CS klíma érdekes módon nagyobb mértékben mozdult a kedvezőbb GY-T felé, mint az ESZTYP felé.

A 2006-ban az ESZTYP klímába tartozó rácspontok kellemetlenül nagy része (8,7%-a) nem volt fellelhető a 2016-os térképen. Az erdőgazdálkodás kivonul a határ-termőhelyekről, feladja azok újraerdősítését, vagy friss erdőtelepítések esetén a telepítés nem jut el a befejezésig.

A 2006-ban még erdő, de 2016-ra eltűnt, már nem-erdő rácspontok 44%-a az ESZTYP klímába tartozott, azaz e klíma-kategóriába tartozó faállományok nagyobb eséllyel szűnnek meg.

A klímák egymásba alakulását az alábbi térképeken tudom bemutatni. Az egyes pixelek 1×1 km-es területnek felelnek meg, és a 100×100 méteres hálón mért 100db elemi rácspont átalakulásainak leggyakoribb irányát (modus) jelzik, tehát nem mennyiségi mutatók.

Update 2018.03.09.

A tudomány és a gyakorlat entitásainak szétválasztása az első bekezdésben, a szerzők megjelölése a másodikban.

Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy ezek itt nem lektorált tudományos publikációk, mert ha azt akarnék írni, akkor szaklapokban helyeznék el szövegeket. Ezek itt a jegyzeteim.