Az FNM-mintakörök területének számításához használható képletek összehasonlításához olyan teszteket futtattam, amiben az FNM-pontokon (3. ciklus, kb. 5700 mintapont) mértem mind a 4 megoldás (fix mintakör, Fadgyas-féle, gyűrűfelezés, átlagos gyűrű) által adott mintakör-területeket úgy, hogy egy FNM-mintakörön mind a 4 eljárás ugyanazt az n db fát használta. Tehát megnéztem, hogy a fix sugarú mintakörben hány fa van benne, és pont ezekre a fákra használtam a másik három képletet.
Például tekintsük az 500m2-es mintakört, és az ehhez tartozó fix 12,62 m-es sugarat. Vegyük az összes FNM-mintapontot, ahol a legtávolabbi fa messzebb van a középponttól, mint 12,62m, azaz elfér az 500m2-es fix kör, és ezen a sugáron belül biztosan minden fa meg van mérve. Tekintsük azokat a fákat, amik beleesnek az 500m2-es körbe, és ugyanezekre a fákra számítsuk ki mindhárom képlettel a mintakör területét. Így a különböző területszámítások összehasonlításánál a származtatott m3/ha élőfakészletet csak a mintakör sugara befolyásolja. Számítsuk az így kapott mintakör-területek átlagát.
A vizsgálat lefutott különböző fix területű mintakörökre (50m2-től 1000m2-ig, 50m2-es ugrásokkal, azaz 20-szor).
Nyilván 50m2-es kör használható volt majdnem minden FNM-ponton, az 1000m2-es meg csak 326 darabon, mert csak 326 FNM-mintapont volt elég nagy hozzá. A cél a skálázási hatás vizsgálata volt.
Az jött ki, hogy a Fadgyas-féle képlet átlagosan 4-5%-kal alulbecsli a fix sugarú körök területét. Ez nagyjából ennyivel nagyobb átlagos élőfakészletet (m3/ha) jelenthet. Illetve, hogy a gyűrűfelezés pedig 0-1%-kal becsli fölé azt. (Szóval nagyon szimpatikus. Nagyon érdekes, hogy az első külső fa helyzete, mint plusz információ, milyen sokkal javítja az eredményeket.) Az átlagos gyűrű néven futó módszer nem ad jó eredményeket.
Nagyon hiányzik egy elméleti leírás a körös mintavételekről, a mintakör területét számító képletekről, azok előnyeiről és hátrányairól, a fák bekerülési valószínűségéről, amit intuitív módon ezekkel a gyűrűs játékokkal próbáltam megfogni.
A mintába kerülés valószínűsége csak a középponttól mért távolságtól függ, ennek az elméletét a szakirodalom tárgyalja, nem kell újra kitalálni. Megkértem Gál János docens urat, hogy segítsen irodalmat találni (folyamatban).
A fix sugarú körök standardnak (torzítatlannak) tekinthetők az országos élőfakészlet meghatározásánál, ahol arról van szó, hogy az erdősült területen mennyi fa van. Ebben egyetértettünk Gál docenssel.
Megfontolásra ajánlom az FNM-ből levezetett országos élőfakészlet számítások újragondolását egy olyan módszerrel, ahol az FNM-mintakörökben az utolsó fa adataiból csak annak pozícióját használnánk fel, és az n-1 db fát tekintenénk mintának, a mintakör területét pedig a gyűrűfelezéses módszerrel számolnánk újra.
