A földrajzi lehatárolás szerintem jól levezethető és alátámasztható egzakt módon is: a nagytájaknál kisebb kiindulási területegységek faállományainak fatermőképesség szerinti eloszlásait csoportosítva kettő (jobb-gyengébb) vagy három kategóriába (jó-közepes-gyenge), esetleg még több csoportba.
A cél az, hogy fatermőképességre nézve minél homogénebb, és a természetben is létező csoportokat képezzünk, ami azzal az előnnyel is jár, hogy az ezekre illesztett regressziók jobb statisztikai paraméterekkel fognak adni. Ftk-ra homogén csoportokat létrehozni úgy, hogy elegendő mintapont maradjon bennük a fatermési táblák készítéshez. Aztán megnézni ezeket térképen.
A kiindulási területegységek lehetnek pl. a községek (kb. 3200 db), az erdőtervezési körzetek (~150db) és az erdészeti tájak (elemi erdészeti tájból, azaz tájrészletből 92 db van), majd ezeket kell nagyobb csoportokba sorolni. A választás végül az erdészeti tájakra esett: kezelhető számuk, határaik időbeli állandósága miatt, és nem utolsósorban azért, mert egyéb gazdálkodási viszonyokat (erdőnevelési hagyományok, növényföldrajzi viszonyok stb.) is leírnak. A szomszédos tájrészletek nagyon különböző termőhelyek lehetnek, pl. Alsó- és Felső Kemeneshát, ezek elválasztása, külön csoportba sorolása az egyik cél.
Az első elgondolás az volt, hogy előállítom a fentihez hasonló hisztogramokat erdészeti tájrészletenként, készülő táblánként maximum 92 darabot, és szakmai megítélés kérdése lesz az, hogy a leíró statisztikák alapján (átlag, medián, szórás, non-outlier terjedelem stb.) az egyes tájrészletek a jobb, a közepes vagy a gyengébb kategóriába tartoznak-e majd. A válogatást egyenként kellett volna elvégezni és jobbra-balra húzogatva osztályozni a hisztogramokat, ami táblánként 50-90 döntést jelentett volna, illetve egy-egy készülő fatermési tábla esetén a növekedési viszonyok áttekintését, rendszerezését stb.
Az erdészeti tájak ftk-átlagai nagyság szerint sorba rendezve az alábbi ábrákat adják. Ezek alapján nagyjából képet lehetett kapni a csoportosítás lehetőségeiről. Az általános megállapítás az, hogy az állományok zöme hasonló karakterű, az átlagok konfidencia-intervallumai átfednek, az átmenet folytonos és nincsenek jellegzetes, nagy ugrások a termőhelyek között. A két végén a legjobb és/vagy a legrosszabb tájakat lehet leválasztani külön csoportként.
Gyakori, hogy egy-egy képzendő csoportot egy-egy, az adott faj elterjedésére jellemző, hangsúlyos táj ural, tehát a csoportokat ezek köré lehet rendezni.
