Az NFM-ben ma volt egy workshop a LULUCF-szektor kibocsátásainak és megkötéseinek (ühg-leltár) előrejelzéséről ("Nemzeti Üvegházgáz Adatbázis a döntés előkészítés szolgálatában" címmel), ahová meghívtak előadni és oda rajzoltam le a modell alapkoncepcióját, az erdőállomány görgetésének modelljét.
A "görgetős modell" kifejezés az angol rolling-model fordítása, igazából nem is meghonosodott a magyar szaknyelvben, de majd most.
Adott egy erdőállomány, vagy annak egy része. Ez a nagyságrend már több száz vagy több ezer hektár erdőt jelent, esetleg az ország összes erdejét. Ez fafajcsoportokra osztható, a magyar szakmai hagyományban 7-22 darab fafajcsoportot használnak.
S ebben mondjuk tekintsük a bükkösöket.
A kor az Országos Erdőállomány Adattárban (OEA) a faállományok leíró adata. A korból korcsoportok képezhetők, általában 10 vagy 5 éves osztásközökkel - ez a korosztálytábla. A rajzon minden egyes oszlop egy korosztályt jelöl.
Az idő mechanikus előre haladásával feltételezhető, hogy ami ma 10 éves volt, az 10 év múlva 20 éves lesz, s ami ma 20 éves, az 30 - és a többi pam-pa-ram - és ez a determinisztikus, gépies logika viszi előre a területeket a modellben. Úgy hívjuk: korosbodás.
Az egyes korosztályok terület-csökkenését az okozza, hogy különböző gyakorisággal levágnak belőlük (véghasználnak, maradjunk a vágásos erdőnél, mint üzemmódnál), és a következő korosztályba annyival kevesebb kerül egy ciklus múlva. Minden egyes ciklusban tehát keletkezik valamennyi véghasználat (a piros oszlop a jobb oldalon), és ha az erdőgazdálkodás rendben megy, ugyanennyi fiatal erdő is keletkezik, mert a levágott állományokat újraerdősítik (a fekete oszlop a jobb oldalon). Amit vissza lehet tenni a folyamat elejére, mint az óvodás utolsó-pár-előre-fuss játékban.
Minden egyes korosztály (minden oszlop a rajzon) felépíthető konkrét erdőrészletekből, tehát előállítható az erdőállomány egy adott időpillanatra vonatkozó állapota. Az erdőrészletek (pontosabban az erdőrészleten belül az azt alkotó fafajokra vonatkozó fafajsorok) kora egy éves élességgel ismert az OEA-ból, s ebből kiindulva éves előretolódást is el lehet játszani, de ekkor kb. 520 ezer erdőrészlet kb. 1,2 millió fafajsora lép minden évben egyet előre - amíg le nem vágják.
És ezt csinálja a [DAS] modell. Léptet minden egyes erdőrészletet előre, nagyüzemben korosbít, és a korhoz tartozóan újraszámolja az állomány fakészletét, egyéb paramétereit.
Jól kell leírni a véghasználatok vágáskor-eloszlását, hogy milyen ritmusban termelődnek le az állományok (véghasználati rezsim).
Jól kell leírni a felújításokat, ti. a valóságban a felújítások nem 100%-ban identikusak, azaz 100ha bükkösből nem 100ha bükkös lesz, hanem egyéb fafajok is keletkeznek, és a fafajcsoportok között területmozgás van (felújítási rezsim).
Sőt, a valóságban az elegyes állományokban a vágásfordulón belül is vannak elegyarány-eltolódások, ahogy az állomány öregszik, az egyik fafaj területet ad át a másiknak, és az erdőgazdálkodásnak kifejezett célja ezt a folyamatot is szabályozni, pl. visszaszorítani az idegenhonos fajokat, előnyhöz juttatni a véghasználatig fenntartandó egyedeket stb. (erdőnevelési rezsim).
Alapvetően ez a három szabályozó folyamat működik a modellben. Király prof. mátrixnak hívta őket.
